mihelyt
mihelyt [e] kötőszó, (népies, régies) mihelyst, mihelyest [e-ë], (tájszó) mihent
<A főmondatban gyakran azonnal, tüstént stb. határozószóval együtt.>
1. Abban a pillanatban, amelyet a mellékmondat közelebbről megjelöl, ill. rögtön utána; amint. Mihelyt lesz pénzem, fizetek. Mihelyt megette a vacsorát, nyomban elaludt. S mihent az ember jóllakott, húzzon a kulacsból jó nagyot. (Gárdonyi Géza) Az egyszerű emberek olyanok, mint a gyermekek: mihelyt nem foglalkoznak velük, félrebillen a fejük, bóbiskolni kezdenek. (Kosztolányi Dezső)
2. A mellékmondatban megjelölt okból, helyzetből a legnagyobb bizonyossággal következőleg. Mihelyt szép a lány, mindjárt rátarti.
