milyen
milyen [e] névmás, kérdő és vonatkozó
I. kérdő (melléknévi)
1. Kihez v. mihez hasonló?, kivel v. mivel egyező?, kire v. mire emlékeztető?, mely tulajdonsággal bíró? Milyen (fekete) ruhát csináltatsz? Milyen idő van? Milyen ember az új főnök? Milyen mértékű kedvezményt kapsz? Milyen az új lakás? Milyenek a terméskilátások? Milyen az ősz maguknál, édes? | …Itt hűvös ősz van. (Ady Endre) Ó szörnyü elbeszélni mi van ottan, | s milyen e sűrü, kúsza, vad vadon: | már rágondolva reszketek legottan. (Babits Mihály–Dante-fordítás) || a. Mely fajtához, csoporthoz tartozó? Milyen hús lesz ma ebédre? – [Marhahús.] Milyen nap van ma?: a) a hétnek melyik napja van ma?; b) (ritka) a hónapnak hányadik napja van ma? || b. <A jelzett szóval jelölt dolgok közül> melyik (II), mely (II. 1)? Milyen nyelven beszél? Milyen jogon követel? Lássuk, milyen érvekkel támogatja állítását? || c. (népies, bizalmas, rosszalló) <Vmely kellemetlen látványhoz, tapasztalathoz fűződő, választ nem váró, indulatos kérdésben:> ilyen szokatlan, kifogásolható (szennyezett, rendetlen stb.) külsejű, állapotú, minőségű v. fajtájú? Nézze meg az ember, milyen már megint a kezed?! Mosd meg azonnal! Nahát, milyen a hajad?! Fésülködjél meg! Milyen ez a füzet?! Csupa tintafolt! Milyen kézzel ülsz az asztalhoz?! Rögtön menj kezet mosni! Adott neki takarót, de milyent?! Csupa lyuk. Van itt is ember, mondd, de milyen ember? Inség, gonoszság néz ki vad szeméből. (Berzsenyi Dániel)
2. <Felkiáltásban, fokozó ért-ben:> nagymértékben feltűnő, szokatlan (kitűnő, kiváló, szép v. jó, ill. az ellenkezője). Nyomósítva: de még milyen! Milyen ebédet ettem! Milyen szépség! Milyen boldogság itt lenni! [Öltetek disznót?] – De még milyen disznót öltünk! [A méhek] milyen sietéssel ereszkednek egy-egy most nyílott… virágcsoportra… (Gárdonyi Géza) Képzelj, barátom, valakit, aki | tavasztól őszig csak duhajkodik | …: szivében milyen mámora | lakik a létnek! (Szabó Lőrinc)
II. kérdő (főnévi) -t, -ek, -je [ë, e] (tárgyragos alakját alanyi ragozású igével kapcs. használjuk)
1. (bizalmas) Milyen természetű, fajtájú dolog? Milyeneket kérdeznek a vizsgán, nehezeket?
2. <Felkiáltásban, fokozó ért-ben: az igéhez hozzáérthető belső tárgy szokatlan voltának kifejezésére:> milyeneket: ennyire különöseket, nagyon nagyokat. Milyeneket beszél! Tüsszentett, de milyeneket!
II. kérdő (határozószóként) (főleg melléknév, határozószó v. egyéb határozó előtt)
1. Mekkora mértékben, fokban? Milyen nagy a házad? Milyen régi ez a szekrény? Milyen gyorsan futott? Milyen messze van innen Szolnok?
2. <Felkiáltásban:> ennyire nagy fokban, mértékben. Milyen boldog ember! Milyen pompás látvány! Milyen szépen elképzeltem! A felhő sem olyan, mint nálunk És milyen más az őszi fény! (Ady Endre) Milyen jó vagyok én most, milyen igaz, komoly… (Kaffka Margit) [Mama.] Most látom, milyen óriás ő, | szürke haja lebben az égen, | kékítőt old az ég vizében. (József Attila) A tanító… nőtlen, …pedig milyen derék szál ember. (Nagy Lajos)
IV. vonatkozó (kötőszóként) (ritka, régies) Amilyen (I. 1). Milyen a vad állat dúlt fészke tájában: | Oly iszonyú Csaba szíve szakadtában. (Vörösmarty Mihály) Egyed nap az idő milyen, egész hóban majdnem ilyen. (Vas Gereben)
V. <Megelőző kérdő-, vonatkozó-, határozatlan névmással v. ilyen határozószóval kapcs-ban, általánosító értelemben, némi vonatkozó árnyalattal.> Ki milyen v. melyik milyen: az egyik ilyen, a másik olyan; mikor milyen: egyszer ilyen, máskor olyan. [Szépek a csirkéid?] – Melyik milyen. [Jó ebben a vendéglőben a koszt?] – Mikor milyen.
Szóösszetétel(ek): akármilyen; amilyen; bármilyen; semmilyen; valamilyen.
