mind [1]
mind [1] névmás, határozószó és főnév
I. névmás, általában tőszámnévi (főnévi) (többes számú alakban nem haszn.; tárgyként rendsz. ragtalan), (bizalmas, népies) -et [e], (tájszó) -en [e]
1. Valamennyi ismert, szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt tárgy, dolog, (ritka) személy v. állat egészben véve, együttvéve; <egyes egyedeinek az egyes részeknek külön való voltát nem tekintve>; mindez, mindaz. –11 (Alanyként; az állítmány egyes számban.> Sok a munka, mind ránk vár. Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak? Oda van mind. (Petőfi Sándor) Ezer sátor vár én reám, Idegen nap, idegen balzsam, Idegen mámor, új leány, Mind én reám vár, én reám. (Ady Endre) || 12 <Tárgyként, rendsz. tárgyrag nélkül; az ige tárgyas ragozású.> [Hányat adjak a tojásból?] – Megveszem mind(et). [Vehetek egyet a süteményből?] – Akár mind megeheted! Mert ez az ősz olyan gondatlan rossz gazda, Amit a kikelet és a nyár gyüjtöget, Ez nagy könnyelműen mind elfecséreli. (Petőfi Sándor) Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán. (József Attila) || 13 (ritka) <Határozóként.> „Jöjjön az anyja, hajadon húga!” Künn a leány, már messze, sikolt; Anyja reárogy, öleli búgva: Mindre nem érez semmit a holt… (Arany János) || 14 <Az alany, tárgy v. határozó értelmezőjeként.> Ez mind a tied. Ezt mind becsomagolhatod. Már a pénznek is mindnek nyakára hágott. „De még ez mind csak semmi”, szokása mondani. (Garay János)
2. Az ismert, szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt személy, állat, tárgy v. dolog összességéből külön-külön mindegyik. || 21 <Alanyként; az állítmány egyes számban.> Sok kutyájuk van, s mind mérges, harapós. Három fia volt, s mind fiatalon halt meg. Ki térdre esett, ki az ágyra borult, de mind jajgatott, mind sírt csukladozó zokogással. (Gárdonyi Géza) Foszló violák, halovány, puha nárcisz, Mind, mintha virulna, oly édes üde. (Tóth Árpád) A fán a levelek lassan lengenek. Már mind görbe, sárga s fonnyadt, puha… (József Attila) || 22 <Tárgyként, rendsz. tárgyrag nélkül; az ige tárgyas ragozású.> Előhozott még három pár cipőt, de mind(et) kicsinek találtam. Ezer szeretőm van nekem | és én szeretem mindet. (Babits Mihály) Minek magunkat lassan ölni? …S régi dicsőséget idézni, Idézni mind, mi ősi, ódon… (József Attila) || 23 <Határozóként.> Negyvenöt gyerek van rábízva; nem tud minddel törődni. Sok koporsó, egy-egy halott mindben. (Arany János) A cigány sereg azonban Beszivárog alattomban; …Dolgot ád a vajda mindnek. (Arany János) || 24 <Az alany, tárgy v. határozó értelmezőjeként.> Ha ezt elhiszed, a többit mind elhiheted. Mán pég [= márpedig] az asszonynak mindnek egészen egyforma az íze! (Móricz Zsigmond) A lány mind, ha vad, ha szelid, szégyellős volt. (Szabó Lőrinc) || a. <Személyragos alakban, többes szám 1–3. személyben és (ritka, régies) egyes szám 3. személyben:> mindje, mindünk v. mindőnk, mindőtök, mindük v. (régies) mindök: a személyeknek a személyraggal meghatározott csoportjából, ill. közülünk, közületek, közülük mindegyik. Alant repülend Caesar, szárnyiból E nőni kezdő toll ha tépve lesz: Különben túl száll ember látkörén, S mindünket szolga félelembe fojt. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Olyan szomorúság fűzte egybe mindünknek a lelkét, mintha halotti virrasztáson ülnénk. (Ady Endre) Vagy tíz táncosleány… – csaknem mindje szép, de barna arcukon valami fáradt unalom. (Tóth B.) || b. (ritka) Mindenki (3). Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vizen át. (Petőfi Sándor) || c. (ritka, költői) Minden (II. 3a). Akkor eszembe jutott alacsony hajlékotok, ebben Mind kicsinyecske, de a gazdának lelke nagy és szép! (Petőfi Sándor)
3. (tájszó) Minden: mindnyájan, mindannyian. Minden elmentek.
II. névmás, általános, tszámnévi (a főnévi, melléknévi és határozószói jelleg szempontjából elkülönületlenül) <Határozott névelővel és határozott tőszámnévvel kapcs., a számmal jelölt egyedek, esetek összességének, hiánytalan voltának kiemelésére.> Mind a két. Mind a három gyermeke életben van. Mind a négy kísérlet sikerült. Mind az öt hektoliter óborát eladta. Mind a tízen megjelentek. A két asszonyság csakugyan együtt ült az asztalnál a vizitszobában [fogadószobában], kávés ibrik és párolgó csészék mellett, mint a kettő rossz hangulatban volt. (Mikszáth Kálmán)
III. névmás, általános (a főnévi, melléknévi és a határozószói jelleg szempontjából elkülönületlenül)
1. <Gyűjtőfogalmat, ill. vmely egészet jelentő, összefoglaló értelemben használt szó, anyagnév után, értelmezőszerűen v. határozószerűen értve, annak kifejezésére, hogy a szóban forgó tárgy, dolog nem egyes részleteiben, hanem a maga teljes egészében értendő:> az egész(et), egészen. Ezt a vidéket mind bejártam. A bort mind megitta. Ha jót adnak, mind megeszem, De ha ütnek, nem szeretem. (népköltés) Jöjjön elő, Bárc, a falu, mind. (Arany János) Hanem ez mind csak játék volt, mert a kis testvérkék egymást nem bántották. (Mikszáth Kálmán) Multunk mind össze van torlódva. (József Attila)
2. <Határozott névelős v. (ritka) mutató névmási jelzős gyűjtőnév v. egészet jelentő névszó előtt, rendsz. állandósult szókapcsolatot alkotva, s azt kiemelve, hogy a megnevezett csoportot, ill. egészet hiánytalanul, a maga teljes egészében vesszük:> mind a…: az egész…; ~ e(z) …: ez az egész: mind a falu; mind a nép; mind a világ. Egy árva szó sem beszéli | Zsigmond győzedelmét, Mind a világ, széles világ | Rozgonyi Cicellét. (Arany János) Hallod-e görög, …te mind az úton jó szívvel néztél rám: ennem és innom adtál. (Gárdonyi Géza) S szeretnék eggyé lenni mind e tájjal. (Juhász Gyula)
IV. határozószó, általános, tőszámnévi (többes számú állítmány mellett) A mondatban alanyként szereplő v. az előzményekből ismert személyek mindnyájan, ilyen dolgok teljes számban, hiánytalanul; egytől-egyig. A tolvajok mind megfutottak. Tán a tudománynak éljek? A tudósok mind szegények. (Petőfi Sándor) A foglyok, mint fekete árnyak, mind abba a sarokba gyűlnek, ahol kávét és groggot mérnek ki. (Kuncz Aladár) || IV1 <Olyan mondatban, amelyben az alanyt csak az ige személyragja fejezi ki; az alanyéhoz némileg közeledő szerepben.> [Talán emlékszik valaki erre az esetre?] – Igen, mind emlékszünk. Mind megismerték az apa csengetését. És látjuk már, hogy nemsoká | mind térdre omlotok | s imádkoztok hozzá [= a géphez], ki pusztán | a tulajdonotok. (József Attila)
V. határozószó, általános
1. <Összességet jelentő, rendsz. jelzős és határozott névelős névszó előtt, az összesség, az általánosító mozzanat nyomósítására:> együttvéve, együtt. Mind (az) egész; mind valamennyien. Nádorispán látja Toldit a nagy fával, És elámul rajta mind egész hadával. (Arany János)
2. (rendsz. határozóval kapcs. főleg idő-, hely-, fokhatározó előtt) (népies) Egészen <vmely helyig, időpontig, fokig, mértékig>. Mind a mai napig; mind ez ideig; mind egy lábig; mind egy szálig; mind a világ végéig. Azt a nagy fájdalmat érezni fogom… örökkön-örökké, mind amíg csak élek. (Jókai Mór) Katalin szóror tegnap mind estig a tenyerét dörzsölte. Még a bőrt is ledörzsölte a tenyeréről meg az ujjairól. (Gárdonyi Géza)
3. (népies, régies) Megszakítás nélkül, folyton, egyre; mindig. Ez a Pista gyerek mind csak bámul, s mégsem lát semmit. Három hete, mióta mind halászom, Könyveimtől [= könnyeimtől] még a vizet se látom. (népköltés) A telepítvényesnek oly furcsa volt ez a felelet, hogy Krénfy lakáig mind azon nevetett magában. (Jókai Mór) Ránk jött az eső, két hétig mind csak esett. (Móricz Zsigmond)
4. <Középfokú melléknév, határozatlan számnév v. határozó előtt:> fokról fokra nagyobb mértékben; egyre; mindig. Mind jobb (és jobb) cipőket gyártunk. Mind több néző gyűlt össze a szerencsétlenség színhelyén. Mind szebben ír; mind többen lettünk. Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll. (Arany János) Az ég mind tisztább, derültebb lesz, Amint egy bús arc mosolyog. (Tolnai Lajos) || a. <Hasonló helyzetben, lefokozó értelmű kifejezésben:> fokról fokra <kisebb mértékben>; egyre; mindig. Mind kisebbre zsugorodott össze. Mind kevesebb hibát ejt. Mind kevesebben maradtunk. || b. (ritka) <Némely változást jelentő ige előtt:> egyre (inkább). Mikor a partra akartam kimenni, a napfényes víz mind nőtt előttem, szédülő szemem elől elfutott a part s majdnem belefulladtam a vízbe. (Kuncz Aladár)
VI. főnév (irodalmi nyelvben) (-et, -je) [e, e]
1. Mindenség (1). A világ Fölkelt ölemből; …S ezer fejekkel… A Mind, előállt. (Vörösmarty Mihály)
2. Minden összetartozó dolog a maga teljes, gazdag sokféleségében. Régi, gyors hajóm ide int még, De elhagyom az élet mindjét. (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. víz.
Szóösszetétel(ek): egyszersmind.
