mindegyik
mindegyik [mindëggyik; d-e] névmás, általános
I. (melléknévi) <Az ismert, szóban forgó tárgynak összetartozó személyekből v. tárgyakból, dolgokból álló összességnek részeiről, ill. tagjairól szólva:> minden egyes. A növény mindegyik levele formás. Ennek az embernek mindegyik gyermeke szőke.
II. (főnévi) Minden egyes személy, dolog, akire utaltak, v. akit említettek, ill. akit a személyrag megjelöl. Gyerekei közül hárman járnak iskolába; mindegyik szorgalmas. Problémánk sokféle volt, de mindegyiket sikerült megoldani. Mi vagyunk az elsők a versenyben; mindegyikünk kapott díjat. Ők igazán szerencsések, mindegyiküknek jutott a nyereményből. Rájöttem, hogy mindegyikünk lelke ki van már kezdve. (Kuncz Aladár) Mindketten szomorúak voltak… Mindegyik azt hitte a másikról, hogy boldog. (Kosztolányi Dezső) || a. (3. személyű személyraggal, főnévi birtokos jelző után) A főnévvel megnevezettek közül minden egyes személy, dolog. A tanulók mindegyike szorgalmas. A dolgozatok mindegyike sikerült.
