mindennemű
mindennemű névmás, általános (melléknévi) (választékos)
1. A szóba jöhető minden fajtából való; mindenféle. Mindennemű hangoskodástól tartózkodjatok. Mindennemű kapcsolatot megszakítottak. Mindennemű oltalomról gondoskodom… útjukban és szállásukon. (Jókai Mór) A barátságos sógornak mindennemű ajánlatát és ajándékát visszautasította. (Tolnai Lajos)
2. (túlzó) Sokféle, különféle, mindenféle (2). Költőnk… | Tudta, hogyan járt Magnés költő…, | Ki pedig diadaljeleit oly sok versenyben győzve üté fel, Mindennemü hangot utánozván nektek: …s azon végzé aggkorban…, Hogy vénségére kipisszegték. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
