mindez
mindez [d-e] névmás, általános, mutató
I. (főnévi) Az imént említett dolgok v. (ritka) személyek mind, együtt. Mindezek után: az imént tapasztalt, megbeszélt dolgok után. Amit hallottunk, érdekes volt, mindezt azonban már régen tudtuk. Mindezekből v. mindebből az a tanulság, hogy… Pista, Jancsi, Karcsi, Lajcsi, mindezek lépjenek elő. Mindebből… az következett, hogy [Noszty Ferinek] roppant szerencséje volt a szerelemben…, és kevés szerencséje a kártyában. (Mikszáth Kálmán) Mindez esztendőkkel azelőtt történt, hogy a függöny felgördül. (Ambrus Zoltán) Minden változásért és újért kiált itt. | S ha papok tömjénjük gőgösebben rázzák, | Mindezek halálos sorsunk magyarázzák. (Ady Endre)
II. (melléknévi) (határozott névelős főnév előtt) Mindez a(z)…; mindezek a(z)…: az előbb említett… mind. Mindezek az állítások, hírek; mindezek a személyek.
