mint [1]
mint [1] határozószó
I. határozószó, kérdő (főhangsúlyos szóként) (választékos)
1. Milyen módon?; hogyan?; miként? Ne kérdezd barátném! mint töltöm időmet. (Berzsenyi Dániel) Hogy esett, mint esett, ki tudná megmondani. (Tömörkény István)
2. Milyen helyzetben, állapotban?; hogyan?; miként? Hogy és mint vagy?: <érdeklődés vkinek a hogyléte és életkörülményei iránt.> Kis fiam, Mint vagytok ott benn, mit csinál anyád? (Vörösmarty Mihály) Ha kérdi… hogy vagyunk, mint vagyunk, hát csak ki vele, hogy jól vagyunk. (Tolnai Lajos)
3. <Felkiáltásban:> milyen nagy mértékben!; mennyire! Mint sajnálom én e jó öreg kocsmárost… (Petőfi Sándor) Ott az ürge, Hű, mi fürge, Mint szalad! (Petőfi Sándor) Ó mint megváltozott és mégis ugyanaz. (Babits Mihály)
II. határozószó, vonatkozó (kötőszóként; olykor a vonatkozó érték háttérbe szorulásával) (hangsúlytalan szóként)
1. (gyak. választékos) <A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt módra utalva; hasonlításban:> amint (I. 1), ahogy (1). Tégy úgy, mint jónak látod. Csináld úgy, mint mondom. Mikor a szobába lépett, levette kalapját, mint szokás.
2. <A vele kapcsolt mellékmondatban megjelölt állapotra utalva; hasonlításban:> amint (I. 2), ahogy (2). A lakás berendezése úgy marad, mint volt.
3. <Visszautalással bizonyos előzményekre, amelyekből következtetjük azt, amit a másik mondat kifejez:> amint (I. 3a), ahogy (3a). Mint hallom, nősül. Mint mondják, idén hűvös nyár lesz. Mint már említettem, sokan voltak jelen. Mint később kiderült, a gyerek elcsente a bicskát.
4. <Érzéki észlelést jelentő igék és kifejezések utáni alanyi v. tárgyi mellékmondat bevezetéséül:> amint (I. 6), ahogy (10). Most Sajó több férfinak dobogását hallá, mint a bokrosból a gyalogutra egy réten felkapaszkodának. (Vörösmarty Mihály)
III. <Kérdő-vonatkozó névmással v. ilyen határozószóval kapcs.; főleg néhány közmondásban.> Ki mint él, úgy ítél. Ki mint vet, úgy arat. Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát.
Szóösszetétel(ek): amint; akármint; bármint; hogymint; valamint.
