mosolyog
mosolyog ige ..lygok, ..lygunk; -tam, ..lygott, -jon, (régies, költői) mosolyg (-ani)
1. tárgyatlan Vmely érzelem (szelíd öröm, megelégedettség, jóakarat, kacérság, cinkosság, ill. gúny, káröröm, keserűség) úgy tükröződik az arcán, hogy csukott v. félig nyílt száját kissé szétvonja. Bájosan, boldogan, hamisan, huncutul, kacéran, kedvesen, pajzánul mosolyog; könnyein → keresztül mosolyog; nyájasan, szánakozva, szelíden, szomorúan mosolyog; mosolyog vmin; mosolyog a bajusza alatt. Szóláshasonlat(ok): mosolyog, mint a → fazekas, mikor feldől; mosolyog, mint a → vadalma. Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó, … Mosolyog szent, nehéz álmában. (Ady Endre) S robogsz tovább, | köszönve ennek, mosolyogva emerre, | igen szórakozottan. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan Ily módon néz vkire, vmire. A gyerekre mosolygott. Kedvesen mosolygott rám. || b. tárgyatlan <Az arcnak vmely része> folyamatosan mosolyt fejez ki. Mosolyog az ajka, a szeme. || c. tárgyas (ritka) Mosolyog vmit: vmi mosolyt csal az arcára. Volt egy érdekes betege, – mondotta [az asszony] … S a férjére nézett biztatón. Előre mosolyogta az érdekességet. (Gárdonyi Géza)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) Közömbösséggel v. megvetéssel néz vkire, vmire, nem veszi komolyan. Mosolyog vkin, vmin. Ő csak mosolygott a bajokon. Csak mosolyogni tudok rajta. Mindenen fölényesen mosolyog. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben) Rongált Budának tornyai állanak | … undok víperafajzatok Dúlják fel a várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. (Berzsenyi Dániel) || b. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Közömbösen v. megvetéssel néz vmit. A bocsánatot | még haldokolva is mosolygani | fogom. (Katona József) || c. tárgyas (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Most síri éjfél leplezi a jelest; De a setétlő bús ravatal fölött A halhatatlanság füzére Sorsot, időt mosolyogva fénylik. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) Vmi az egészség, öröm, derű, kívánatosság, virulás színében mutatkozik. Mosolyog a határ. Vigan mosolyg a föld határa, Az ég felette, tiszta, kék. (Tompa Mihály) A szép piros felszelt sonka ott mosolygott az asztalon. (Jókai Mór) Te nem ismered e földeket; itt | a nyájas szőlő sohasem virít, | a bársony barack nem mosolyog. (Babits Mihály) || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, költői) <Az ég, a nap> szelíd derűt áraszt. Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! (Petőfi Sándor) Az ég mosolyg ránk, süt a nap, és illatos szél cirógatja végig arcunkat. (Kuncz Aladár)
4. tárgyatlan (átvitt értelemben, kissé választékos) Kedvez vkinek, kegyes hozzá, kegyesen nézi. A szerencse ránk is mosolyog egyszer. Az irodája pompásan indult, a szerencse mindenünnen mosolygott feléje. (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyas (költői) <Vmi derűfélét> mosolygással áraszt. Imola … álnok tettetéssel jó kedvet mosolygott. (Jókai Mór) Mosolyognék egy boldog, új mosolyt … (Tóth Árpád)
Igekötős igék: felmosolyog; lemosolyog; megmosolyog, összemosolyog, rámosolyog, utánamosolyog; visszamosolyog.
