motor
motor főnév -t, -ok, -ja v. (ritka) -a
1. (műszaki nyelv) Természeti energiát mechanikai energiává átalakító és vmely gépi berendezést mozgató gép, szerkezet; erőgép. || a. Kül. robbanómotor v. villanymotor. Belső égésű, egyenáramú, váltóáramú motor; egyhengeres, kéthengeres, háromhengeres, négyhengeres motor; → kétütemű motor; → négyütemű motor; az autó, a cséplőgép, a hajó, a körfűrész, a mosógép, a repülőgép motorja; → begyullad a motor; berreg, brummog, mormog, zúg a motor; a motor megindul; → begyújtja a motort; bemelegíti, indítja, megállítja a motort. Mint mérnök, a motorokban tett szert nagyobb járatosságra. (Kuncz Aladár) Kis ideges! hogy összeretten | kezed … Csak a gépkocsi motora | robbant, ami a grófi palota előtt áll. (Babits Mihály)
2. (bizalmas) Motorkerékpár. Motoron megérkezett az orvos. Motorral járja az országutakat. Tekintete néha-néha ráesik egy elrobogó autóra, tovagördülő biciklire, berregő motorra. (Nagy Lajos)
3. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Vminek a hajtó, mozgató ereje. A fejlődés motorja.
Szóösszetétel(ek): 1. motorágy; motoralkatrész; motorbenzin; motorberregés; motoreke; motorfelszerelés; motorgyár; motorgyártás; motorhajtó; motorhenger; motorhosszmetszet; motorhűtés; motorindulás; motorjavítás; motorjavító; motorköpeny; motormalom; motorolaj; motorpróba; motorszekrény; motorszerelés; motorszerviz; motortető; motorvédő; motorverseny; motorvezető; motorzúgás; 2. benzinmotor; csónakmotor; gázmotor; gyorsmotor; kismotor; robbanómotor; segédmotor; szélmotor; villanymotor.
