működés
működés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
A működik (1–4) igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat; az a tény, hogy vki, vmi működik; tevékenykedés, tevékenység. Áldásos, káros, üdvös működés; bírói, hivatali, tanári, titkári működés; a bíróság, az iskola, a szakszervezet, a szövetkezet, a tisztviselők működése; a szív, a tüdő működése; a gép, a motor működése; vmilyen működést fejt ki; megkezdi, félbeszakítja, befejezi működését. Igazgatói működése alatt történt, hogy … A bizottságot akadályozták működésében. [Jókai] örökre befejezte működését a Pesti Naplónál. (Mikszáth Kálmán) || a. E cselekvés v. folyamat által létrejött állapot. Működésbe hoz vmit*: működtet(ni kezd) vmit; működésbe jön* v. lép: működni kezd; működésben → van; működésben tart vmit. A szenátusban … nem sok történt, de azért elég dolgot adott ez a kevés is a működésbe gurult fantáziáknak. (Mikszáth Kálmán)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): agyműködés; bélműködés; életműködés; szívműködés.
működési; működésű.
