műtét
műtét főnév (orvostudomány)
1. Gyógyítás v. a betegség okának pontosabb megállapítása végett, néha szépségápolás céljával történő sebészeti beavatkozás; operáció. → Fogós műtét; kozmetikai, sebészi műtét; tiltott műtét: magzatelhajtás; átesik a műtéten; műtétnek veti alá magát; műtétre megy; műtétet hajt végre vkin. A betegek, kiken a sebészi műtét véghezvitetett, egyen kívül mind meghaltak. (Eötvös József) Azt mondták, hogy a tanár úr már a műtőben van … Az ajtó egy pillanatra kinyílt, s ekkor látta Elzászt, már műtétre öltözködve, … homlokán a tükörrel. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) A későbbi kedvező eredmény érdekében végzett, pillanatnyilag fájdalommal, kellemetlenséggel járó beavatkozás, művelet, intézkedés stb. Nehéz műtét volt kivasalni belőle a száz forintot.
3. (elavult) Művelet (1a). Az ólomtól megszabadult az ezüst, s kapott helyette cinket. Ettől csak vegytani úton lehet elválasztani. Egy nagyszerű lúgzó készülék hajtja végre ezt a műtétet. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. műtéttan; 2. hályogműtét; vakbélműtét.
műtétes; műtéti.
