na
na mondatszó (hanglejtésével, hangsúlyával gyakran beleolvad az utána következő mondatba; ilyenkor írásban sem teszik ki a vesszőt utána, szerkezetileg nem illeszkedik bele a mondatba)
I. <Akarati mozzanat kifejezésére v. akaratnyilvánítás színezésére.>
1. [na v. nă] (felszólítással kapcs. rendsz. erős nyomatékkal) <Sürgetés kifejezésére, ill. bevezetésére>. Na, gyerünk! Na, olvassátok el hát most nekem, Rólam kivált azt, melynek úgy őrűlök, Hogy „fellegekben szálló sas” leszek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. [na] (felszólítás után) <A felszólítás nyomósítására v. enyhítésére>. Gyerünk már, na! Add ide, már, na! Mondd ki már, na! Hívd be őket, na! (Móricz Zsigmond) Misi, Misi te, gyere na, – csalogatta a lány a kicsit, – gyere na: ciróka-maróka … (Móricz Zsigmond)
2. [na v. nă] (felszólítással kapcs. rendsz. erős nyomatékkal) <Cselekvésre biztató szóként, sürgetés nélkül>. Na gyerünk. Hórukk! – Kezdi kidobálni a bútorokat az ablakon a szekérbe. (Karinthy Frigyes) Nyúl futott keresztül a kocsi előtt. – Hő, hő, kiabáltak utána, … – Na fogd meg! – mondta édesapám, szokása szerint felülről rákiabálva a sógorra. (Móricz Zsigmond) Na jöjjön csak, üljön le – mondta az asszony. (Móricz Zsigmond) || a. [na v. nă] <Beszédre, elbeszélés folytatására biztató szóként:> no! Figyeljetek, derék história! „Halljuk! Tovább! Na s aztán!” (Petőfi Sándor) Na. Csak ki vele. Na. (Móricz Zsigmond) || b. [na v. nă] <Alvó személy költögetésében, nógatásában:> no! Kelj fel, na!
3. [nă] (bizalmas) <Kérlelés, kérés színezésére:> no! Bocsáss meg neki, kérlek. Na, az én kedvemért.
4. [na v. nă] <Csitításként, nyugtatásként:> no! Hanem hát mi dolgod velem? – Ej na. Hát csak ezen [= erre] járok, s rég nem láttam kendet. (Jókai Mór) Hallom, Martiny doktorral is tárgyaltál, pajtikám. – Na, neki nem mondtam el a lényeget; illetve csak a lényeget, annyit, amit neki hallani lehet. (Móricz Zsigmond)
5. [na v. nă] <Vigasztalás, együttérzés kifejezésében, bevezető szóként v. ritk. hozzátoldásként:> no! Na ne gyötörd már annyit magad! Hiszen nagy veszteség ez, de gondolj a gyermekeidre is, na!
6. [nă v. na] <Bátorítás, biztatás bevezetésére.> Na, ne félj, hiszen visszaadom. (Benedek Elek)
7. [na] (népies) <Párbeszédben, megszólításra adott feleletként, kb. a. m.:> mondd, mit akarsz!; nos? Veres utolérte a feleségét. – Fiam! – szólt utána. – Na! – állott meg az asszonyka. – Az egész várost tűvé tettem már érted. (Móricz Zsigmond)
8. [na v. ritk. nă] <Tiltás, elhárítás bevezetésére> Na, ne zavarj már!
9. [na] (rendsz. erős nyomatékkal) <Erősebb fenyegetés bevezetésére>. Na megállj! Na, várjatok csak (, majd adok nektek)!
10. [na v. nă] (erős nyomatékkal) (népies) <Lóindító szó után biztatásként, ill. ökörindító szóként>. Gyi, na! Na!
11. [na] (gyak. erős nyomatékkal) <Elhatározás, elszánás kifejezésére.> S mi módon képzeled, hogy menekűlsz? | Hogy mi módon? nem tudom. – Na, megmondom hát én neked. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Na ezt megnézem, hol van? (Móricz Zsigmond)
II. <Kérdéssel kapcs., sürgetésként, ill. a felelet sürgetésére>.
1. [na] <Kérdés bevezetésére, (türelmetlenül, izgatottan) sürgető szóként.> Na, mi lesz már?! Na, még mindig nem vagy készen?! [A főmérnök] felvette a kagylót és kérte a kezelőséget. – Halló, maga az, Máté? … Mi van avval a szénnel [= szénszállítmánnyal]? … Itt van? … – Na és? (Móricz Zsigmond) Ebben a pillanatban Péterfy dr. rohant be fejvesztetten … – Méltóságos úr – dadogta – a főügyész úr, a főügyész úr … . – Na, na, mi az? (Móricz Zsigmond)
2. [na] <Kérdés után, a kérdés nyomósítására és a felelet sürgetésére>. Mire vársz na? Mi lelt, na? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
III. <Érzelmi mondatok kifejező, színező szavaként>.
1. [na v. nna] (erős érzelmi hangsúllyal) <Bosszúság, bosszankodás, méltatlankodás, harag kifejezésére>. Na, már megint zavarsz! Na, tessék! Már megint itt vannak! Na, szépen vagyunk! Na, ez hallatlan; hát csakugyan meg akarsz bolondtani? (Móricz Zsigmond) Ejnye na, – mondta magában, – ez is csak utamba áll. (Móricz Zsigmond) A fene egye meg ezt az egész falut, – kiáltotta, – na itt nevelheti az ember a gyerekeit szelídeknek, jóknak! (Móricz Zsigmond)
2. [na] <Csalódottság, lehangoltság, elkeseredés bevezetésére>. Na, mi jól megjártuk.
3. [na] (rendsz. erős hangsúllyal) <Sértődött kijelentés, kérdés bevezetésére, gyak. a hát szóval együtt>. [Mondtam, hogy nem érdekel a dolog.] – Na és? „Ocskay László iszik, míg mi futunk!” – Na hát iszom! Ti meg fussatok … (Jókai Mór)
4. [na] (rendsz. erős hangsúllyal) <Korholás, szemrehányás bevezetésére>. Na, ezt jól elrontottad! Na [,] te haszontalan, te istenátka, mit csináltál már megint annak a szegény öcsédnek… [?] (Móricz Zsigmond) Nyughasson a tekintetes úr, na, nézze meg az ember! (Móricz Zsigmond)
5. [na] <Kötekedés, tréfás, gúnyos megjegyzés, ellenvetés bevezetésére.> Jól eresztették el [tanító úr] a kollégiumból. – Jól hát, azért bíztak rám dupla hivatalt. – Na, sokat ér, ha se egyik, se másik – kötekedett az éles nyelvű menyecske. (Móricz Zsigmond) Hát udvarol sokat? – Ugyan kinek? – Na! … A felső tízezer csupa szépségekkel van tele. (Móricz Zsigmond)
6. [na] <Aggódás félelem, rosszat sejtés kifejezésében>. Fölmentem. Na, most lesz a haddelhadd! (Déryné) Na, ez cifra lesz! – fázódott [= félt, irtózott] előre Peterdy Helén. (Ambrus Zoltán) Na, nem tudom, hogy mi hogy leszünk, ha egyszer ide üti be valaki az orrát. (Móricz Zsigmond)
7. [na] <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban; csodálkozás kifejezésében:> Na lám, hogy kitaláltad! Csakugyan?! Na ne mondd! Hihetetlen! Na de ilyet!: a) (ez) hihetetlen! b) (tréfás) <csodálkozás színlelésére>. Nem hittem volna, hogy ezt is megérjem, E nagy malheurt [= malőrt] … vagy örömet (na, ni! Az ember ki se győzné mondani). (Arany János) || a. <Meglepetést tartalmazó kérdés bevezetésére.> Na, mi történt itt? || b. <Csodálkozást is tartalmazó rosszallás, megütközés kifejezésében.> Na, ezt nem hittem volna rólad!
8. [n<ă> v. na] <Annak kifejezésére, bevezetésére, hogy vki kételkedik vmiben, nem hisz el vmit>. [Megettem húsz palacsintát.] – Na! v., ne mondd!
9. [na] <Elismerés, dicséret bevezetésére.> Na, ezt én se csinálhattam volna jobban! Na, most kitettél magadért!
10. [na] <Megelégedettség, kül. vminek befejezését, elvégzését kísérő megkönnyebbülés kifejezésében>. Na, eddig már eljutottunk (volna)! Na, ez is megvan! Na, ezen szerencsésen túljutottunk. Így na! [Csöngettyű.] Zúg és bömböl, még mindig nem fáradt el, noha már egy félórája ordít. Szakítsátok ki nyelvét a pimasznak. Egy-kettő, gyömöszöljetek papírt réztorkába, fojtsátok bele a szót. Úgy-úgy … – Na végre. Most elnémult. (Kosztolányi Dezső)
11. [na] <Belenyugvás kifejezésében>. Na, nem baj (, legközelebb majd több szerencsém lesz). Ez bizony baj. Na de nem tesz semmit. Csak egy jó dákót. Ejnye. Nem ér e semmit. Nincs ezen egyen se bőr … Mindegy, na. (Móricz Zsigmond)
12. [na] <Ráhagyás kifejezésében.> Na, nem bánom, menjetek csak! || a. <Előző közlés megerősítésének színezésére>. El lehet képzelni, hogy az már az utolsó volt, ha édesanyám engem Eszter nénémhez küldött. Az azt jelentette, hogy úgy érezte, halálos szükség van, s még halál árán sem lehet kapni. – Na igen, ez így volt, s az a kellemetlen, hogy az embernek napról napra, … szakadatlanul érezni kellett ezt a harcot. (Móricz Zsigmond) Aki tetszik, az a szép maguknak. – Na, jól van. Maga szép és nekem tetszik. (Móricz Zsigmond) || b. <Ellenvetést enyhítő igenlő felelet előtt.> Vannak elviselhető rokonok is. – Na igen – mondta az orvos –, a rokon az mind elviselhető, csak nagyon rátámaszkodnak az emberre. (Móricz Zsigmond)
13. [na v. nă] (ritka) <Mentegetődzésben, magyarázkodásban olyankor, amikor a beszélő tudatában van annak, hogy nem (egészen) helyes, amit tett, ill. elmondott.> [Ennek ugyan jól elláttad a baját.] – Na, nem volt az olyan veszélyes. [A plébánosnak] soha semmi baja nem volt a betyárokkal, mert ő mindig kiadta nekik a komenciót, az alházban, a plébánián állandóan három teríték volt az asztalon, hogy ha betyár jelentkezik, akkor azoknak abban a szempillantásban tálalhassanak. Na hja, máskép ma nem megy. (Móricz Zsigmond) Ha mulatság van, sohase maradunk el. – Igen, csak az Elitebálról. – Na ja, ha én nem vagyok annak a kompániának tagja. (Móricz Zsigmond)
14. [na] (rendsz. erős nyomatékkal) <Megállapítás után, nyomósító szóként>. Ennek így kell lenni! Na! Én nem vagyok ellene a rokoni dolgoknak, csak a magam részére nem szeretem [,] na. (Móricz Zsigmond)
15. [na] Na mármost: <fejtegetésben, rendsz. új gondolat(sor) bevezető formulájaként v. összefoglalás bevezetéseként.> Na mármost képzeljük el, hogy …
16. [na v. nă] <Tájékozódó kérdésként, kérdés bevezetésére, érdeklődést keltő szóként:> no?, nos? Na? Mi van? Na, mi újság? Na, hogy vagytok? Na és nyomnak-e valamit az apróságok? (Mikszáth Kálmán) Játszotok [majd otthon] egymással … . Na? Szerettek egymással játszani? (Móricz Zsigmond)
17. [na v. nă] <Párbeszédet kezdő hangulatkeltő szóként, bizalmas beszédben>. Egyszer az ebédnél azt mondta Laci bátyám, s közben letette a leveses kanalat: – Na édesanyám … Hát most aztán sajnálhatja, hogy nem taníttatott ki! – Ugyan ne beszélj már örökké bolondokat. (Móricz Zsigmond)
IV. [na] (népies) <A közelben levő v. jelen levő személyre, tárgyra mutatás bevezetésére.> Na, itt vannak ezek a ládák, válassz közülük. Na, hát itt van a kaszárnya. (Móricz Zsigmond)
V. <Folyamatos elbeszélés semleges(ebb) áthidaló részleteinek hangulatkeltő szavaként>.
1. [na] (népies) <Beszéd közben, az előadás folytatásának hangulatkeltő szavaként, gyak. de kötőszóval kapcs. rendsz. kitérés után a tárgyra való visszatérés bevezetésére.> … Na de aztán (egyszer csak) … Na, elég az hozzá … Na, hogy a beszéd fonalát el ne veszítsem … És írt egy szamár füzetet az új nevelésről. Na, nem fogja az ő új nevelését az én gyermekemen kipróbálni, a rongyos. (Ady Endre)
2. [na] (népies) <Hosszabb elbeszélés, részletezés rövid összefoglalásának bevezető formulájában, rendsz. de kötőszóval kapcs.> Na de száz szónak is egy a vége: …; na de végül mégis csak …
VI. (bizalmas) <Búcsúzáskor, a beszélgetés befejezése után, a búcsúzó formula bevezetésére.> Na, szervusz. Na, Isten veled.
VII. (népies) Na meg: <a mondathoz utólag toldásként kapcsolt rész bevezetésére; kb. a. m.:> és persze, és természetesen. Az ő passiója az alchimia volt, na meg … az udvar szobacicusai. (Balázs Sándor)
VIII. (népies) <Megszólításra adott feleltként:> a) hallom; b) mondd, mit akarsz.
IX. [na] (rendsz. erős hangsúllyal) <Fokozást jelentő következményes mellékmondat részletezése helyett használt – érzelmet kifejező – szóként, olyankor, amikor a beszélő (szinte) nem is tudná logikusan kifejteni a következményt.:> … hogy (csak) na!: hogy no!, hogy még! Eötvös minden esetre akar veled találkozni. Most fedezett föl [téged] a magyar irodalomban, mint az egyszeri angol Pestet. Hanem aztán úgy el van ragadtatva, hogy na! (Gyulai Pál) Akkorát sóhajtott fel, hogy na! (Tóth K.)
