nábob
nábob főnév -ot, -ja
1. (régies, irodalmi nyelvben) Nagyon gazdag (magyar) ember. Egy magyar nábob; bácskai nábob. Te nagy város, csupán öt percig Álljon ürítetlen a bor Dús asztalán dús nábobidnak. (Ady Endre) A szegény asszony … azt képzelte, hogy … dúsgazdag nábob vagyok. (Kosztolányi Dezső)
2. (történettudomány) Indiai helytartó, Indiában meggazdagodott gyarmati főtisztviselő. Vendégszerető karokkal fogadta … a bengáliai nábob őfenségét. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, költői) Vminek a nábobja: az a személy, akinek olyan sok van vmiből, hogy a pazarlásig dúslakodhat benne. Micsoda tékozlói, nábobjai a szavaknak a délszakiak, különösen az olaszok. (Kosztolányi Dezső)
nábobi.