nacionalizmus
nacionalizmus főnév -t, -ok, -a, (ritka, kissé régies) nacionálizmus
1. (politika) Az a reakciós polgári ideológiai irányzat, amely tetszetős, félrevezető jelszavakat hangoztatva túlbecsüli a nemzeti értékeket, hagyományokat, és az a politikai törekvés, amely ezt arra használja fel, hogy az uralkodó osztály a nemzet nevében a maga hatalmát, gazdasági erejét más népek, nemzetek, ill. a nemzetiségek leigázásával, elnyomásával és kizsákmányolásával növelje, és ezzel elterelje a figyelmet a belső szociális problémákról. Burzsoá nacionalizmus; a nacionalizmus gyökerei, szemlélete; a nacionalizmus híve. A nacionalizmus állandósítja a nemzeti gyűlölködést. A nacionálizmus voltaképpen internacionális szövetkezete a sötétségnek, butaságnak s a gonosz tekintélyek önzésének. (Ady Endre)
2. (történettudomány) <A nemzetté válás korát élő népek életében> a kialakuló burzsoáziának saját nemzeti állam megteremtésére irányuló törekvése, s ezzel szorosan összefonódva – részint az idegen elnyomatás visszahatásaként s az általános emberi szabadságjogok nevében, részint azonban más népek, ill. a nemzetiségek rovására – a nemzeti érzületnek és öntudatnak a gazdasági, politikai és szellemi életet erősen átható fokozott formája. || a. (politika) <Az imperializmus időszakában> vmely gyarmati v. függő népnek, ill. burzsoáziájának az imperialista elnyomás alól való felszabadulása és saját független államának megteremtésére irányuló törekvése. Arab, indonéz nacionalizmus.
