nagy
nagy melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév → -on, -obb
1. A térből viszonylag sokat, jókora helyet, részt elfoglaló, terjedelmes. → Apróbb-nagyobb; nagy asztal; nagy darab ← ember; nagy gép; nagy ház ←; nagy hegy, híd, könyv; nagy kutacs ←; nagy mennykő ←; nagy nyolcadrét ←; nagy szék, szikla; → mennykő nagy; → menydörgős nagy. A Vágon egy-egy tutaj úszik nagy farakományokkal. (Mikszáth Kálmán) A bús falakról rámered Két nagy, sötét ablak a völgyre. (Ady Endre) Nagy kutyák ülnek a konyha … ablaka alatt. (Krúdy Gyula) || a. Minden irányban messze (ki)terjedő <térség, terület>. Nagy fennsík, mező, rét, síkság, völgy; a nagy világ ←; nagy a → világ; elindul a nagy világba ←; a nagy világban ←. Népek hazája, nagy világ! (Vörösmarty Mihály) Itt születtem én ezen a tájon Az alföldi szép nagy rónaságon. (Petőfi Sándor) S a nagy, kék réten kezdik mennyei | tücsökzenéjüket a csillagok. (Szabó Lőrinc) || b. Olyan, ami kiterjedésben, tágasságban meghaladja a szokott, a kívánt mértéket. Nagy a keze, a lába, a szeme; nagy a hasa, nagy hasa van; nagy fejű gyerek; nagy szájú korsó, üveg; nagy, vastag szájú nő; nagy neki a kabát; (átvitt értelemben) nagy képpel mond, állít vmit: fontoskodva m., á. vmit; nagy lábon ← él; (átvitt értelemben, bizalmas) nagy a szája v. (durva) a pofája: a) többet beszél a kelleténél; b) hangoskodva felesel, szájal, folyton szájaskodik; c) henceg, hetvenkedik; nagy szemeket mereszt v. nagy szemekkel néz vkire: csodálkozva n. rá. (szójárás) Nagy a feje, búsuljon a → ló. Sohse volt igazi bátor ember. Mindössze a szája nagy. (Mikszáth Kálmán) Hosszú, sápadt legény volt, csak nagy fekete szeme égett, mint a parázs. (Móra Ferenc) || c. A szokásosnál magasabb; magas. Nagy halom, kiemelkedés, termet. A nagy fák akadályozták a kilátást. || d. Jelentékeny mélységű, ill. vastagságú <víz, hó, sár>. Nagy víz volt a folyóban. Nagy hó esett a hegyekben. Ilyen átkozott nagy sárban … csak nem zavarná ki a vackából a Gazda, ha nem vóna oka rá … (Móricz Zsigmond) || e. Olyan <(folyó)víz>, amely áradás következtében mélységben és terjedelemben megnövekedett. Nagy a folyó, a patak, a tó, a Tisza. Mintha szívemből folyt volna tova, | zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. (József Attila) || f. A szokásost meghaladó v. vmely szempontból jelentékenynek tekintett hosszúságú v. terjedelmű; hosszú. Nagy távolság; nagy útra indul; nagy utat tesz meg (→ megtesz). Nagy léptekkel járt fel s alá. (Jókai Mór) Nagy haja volt, sötétbarna nagy haja, s zilált frizurában volt a fején. (Móricz Zsigmond) || g. (átvitt értelemben, zene) Olyan <hangköz>, amely a két hasonló nevű és egyaránt használatos hangköz közül a másiknál fél hanggal bővebb terjedelmű. Nagy harmad ←; nagy szekund ←; nagy terc ←. || h.• (zene) Az egyvonalasnál két oktávval mélyebb. Nagy c, d, e, f; nagy oktáva. || i. <Állandósult szókapcsolatokban:> csak a fő szempontokra kiterjedő, vázlatos. Nagy általánosságban; nagy körvonalakban ←; nagy vonalakban ←; nagy vonásokban ←.
A 99. lap első hasábjából az I. 1. jelentéscsoportból törlendő a || h. jelzésű értelemárnyalat. A két sorral lejjebb kezdődő || i. értelemárnyalat jelölése ennek megfelelően módosítandó || h.-ra.
2. Nagybetűvel írt v. nyomtatott. Leírja a nagy O-t. Ezt a szót nagy C-vel kell írni.•
Ugyanezen hasáb 2. sz. jelentése végére a kell írni szavak után a következő szöveg toldandó: || a. (zene) Az egyvonalasnál két oktávval mélyebb. nagy C, D, E, F; nagyoktáva.
3. Felnőtt <személy, főleg gyermek>. Nagyra nőj: nőj fel egészségben! Mi leszel, ha nagy leszel? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki családjáért dolgozik; | veszekszenek, kié a torzsa, és csak a nagy lány néz mozit … (József Attila) || a. Viszonylag idősebb <személy, főleg gyermek>. Te már nagy fiú vagy. Nagy gyermekei vannak, már iskolások. Én vagyok a legnagyobb az öt testvérem közt. (Móricz Zsigmond) || b. (bizalmas, tréfás) Nagy gyerek: felnőtt, aki gyerekesen viselkedik. Na, nagy gyerek! Megbántottalak? Nem akartam. (Justh Zsigmond) Szívem, a nagy és bánatos gyerek Zokogva kérdez és nem felelek. (Juhász Gyula)
4. Számos egyedből álló. Nagy tömeg. Bem apó katonái nagy zsákmányt ejtettek. || a. Sok egységet magában foglaló <szám>. (játék) Nagy banda: <ferbliben> negyvenet v. ennél nagyobb pontszámot adó b.; nagy egyszeregy: a kétjegyű számok szorzatai, ill. ezek táblázata; nagy girigáré ←. [Okatootáiában] Nem nagy számban lelhetők A költők, müvészek. (Petőfi Sándor) || b. Jelentős területre, sok emberre v. dologra kiterjedő; széleskörű. A nagy átlag: az emberek jelentős többsége; nagy átlagban ←; a nagy parasztháború; nagy választék. A hír nagy visszhangot keltett. Ha valami üdvöset csinálsz, csináld … nagy nyilvánosság előtt. (Mikszáth Kálmán)
5. A szokottnál, a vártnál, a kívántnál több, tetemes pénz, <pénzösszeg>. Nagy bevétel, kiadás, költség; nagy fizetés, jövedelem; nagy ára van; nagy árat → fizet vmiért; nagy pénzbe kerül vmi. Csak hazárdjátékot szokott játszani, és csak nagy pénzben. (Jókai Mór) [Egy úrféle ember] meg-megáll, be-bekémlel az udvarokba. Az bizony nem jó jel és alighanem az adóval van összefüggésben, mely már úgyis elég nagy. (Mikszáth Kálmán)
6. Hosszú <idő>. Nagy ideje ←. Három év nagy idő. Szolgáltam azóta; – nagy ideje annak. (Arany János) Egy katonát szeretett, aki hozzá Három nagy évig hűséges maradt. (Juhász Gyula) || a. (népies) Késő, kései <időpont>. Nagy idő van már: későre jár az i. Illik-e nagy éjszaka idején olyan toiletteben látogatást tenni?… (Mikszáth Kálmán) || b. Az évek számát tekintve előrehaladott <kor>. Nagy kort ért el; nagy múltra tekint(het) vissza (→ visszatekint). Ez a palota ötszáz évnél nagyobb múltra tekinthet vissza. Engem a nagy vénség tart egyedül búra…. (Arany János) Vén gulyás ül a karszéken … Ifj’ urakkal iddogál sort, Kik, mint gyermek a toronyra, Oly bámulva, oly szédülve Néznek e nagy életkorra. (Arany János) || c. Olyan <ügy, teendő, történet>, amely hosszú v. hosszabb ideig tart, s ezért bonyolultabb. Nagy szükség ←. Nagy története van Pávai uram rabságának. (Mikszáth Kálmán)
7. A szokottnál, a vártnál erősebben, jobban megnyilvánuló <természeti v. lelki folyamat jelenség>. Nagy fény, mennydörgés, vihar, villámlás, zaj, zivatar, zörgés; nagy éhség, fáradtság, kimerültség; nagy bánat, érdeklődés, kétségbeesés, lelkesedés, meglepetés, nyugtalanság, öröm, szerelem, szomorúság; nagy iram: erős, gyors i.; nagy lélegzet: hosszú, mély l.; nagy benne a → szusz; nagy természete ← van; nagy garral ←; nagy gőzzel ←; csak ne olyan nagy hévvel ←! Nagy szaga van a pünkösdi rózsának. (népköltés) Az elmúlt tél olyan nagy volt, hogy talám soha Európában nagyobbat nem értek. (Mikes Kelemen) A szegény nép! … Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más, Enyhítsük mi költők, daloljunk számára. (Petőfi Sándor) Az énekhangpróbán nagy büszkeségére bevette a tanár úr a karban altnak. (Móricz Zsigmond) || a. A szokottnál erősebben nyilvánuló <cselekvés, emberi megnyilatkozás, magatartás>. Nagy kereslet, kiabálás, tolakodás, veszekedés; nagy ára ← van vminek; vminek nagy kelete ← van; nagy hangon ←. Az asszonyok mind nevettek, de nagy hangon. (Tolnai Lajos) || b. Rendkívüli arányú, jelentős következményekkel járó <esemény, állapot>. Nagy baj, betegség, nyomor, szerencsétlenség; nagy öröm, szerencse; nem (olyan) nagy baleset ←; nagy sor ← az v. nagy sora van annak. (szójárás) Nagy baj az → agybaj. Civis-urak, már holnap délelőtt Nagy baj lészen. (Ady Endre) Jaj, szeressetek szilajon, hessentsétek el nagy bajom! (József Attila) || c. Sok részvevővel, gazdag műsorral tartott <ünnepély>, a szokottnál fényűzőbben rendezett s bőségesebb evés-ivással járó <lakoma, vendégség>. Egyszer volt itt lakodalom, Nagy, igazi lakodalom … (Ady Endre)
8. Vmilyen szempontból fontos, jelentős; nevezetes. Nagy esemény, fordulat, hír; nagy idők: dicsőséges v. jelentőségteljes eseményekben gazdag korszak; nagy jelenet ←; nagy kérdés ←; ez az ember nagy kérdőjel ← vkinek v. vki számára; nagy munka, nap; nagy szó ← nagy szfinx ←; még kezében van a nagy adu ←; jön v. itt van a nagy fúróval ←. (szójárás) Kisebb → gondja is nagyobb annál, hogy … [A XIX. század költői.] Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. (Petőfi Sándor) No csak sebesen ezeknek is italt. Továbbá ételt, mert ma nagy nap van. (Tömörkény István) Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek. (Ady Endre) || a. <Állandó jelzőként jelentős történelmi események megnevezése mellett.> A nagy francia → forradalom; a Nagy Októberi Szocialista → Forradalom. || b. Olyan, ami erősen foglalkoztat, teljesen leköt vkit, v. minden erejét igénybe veszi. Nem nagy művészet ←. Nagy munkában találtuk őt. Valami nagy, nagy feladatot látott ebben a könyvben, amit meg kell, amit meg fog oldani. (Móricz Zsigmond) || c. Fontos alkalmakkor viselt, ünnepi <ruha>. Nagy atilla ←; nagy társasági ←; nagy toalett. A grófnő már nagy toalettben volt. (Ambrus Zoltán)
9. Kimagasló tehetségű, a közösség életében jelentős szerepet játszó, kiváló, kiemelkedő <személy>. Nagy hadvezér, költő; a legnagyobb magyar; a nagy palóc ←; minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője. De sok titulusid sem tehetnek nagynak, Nálunk a kutyáknak tíz neveik vagynak. (Csokonai Vitéz Mihály) Nemzet ily naggyá sosem tesz, Csak az eszme, mely örök. (Reviczky Gyula) Az elegáns … rímelőből, fiatalságom első barátjából, szemem előtt lett nagy író és költő. (Babits Mihály) || a. <(Nagy kezdőbetűvel) állandó jelzőként egyes kiemelkedő uralkodók, egyházfejedelmek neve előtt.> Nagy Gergely (pápa); Nagy Lajos (király); Nagy Sándor; Nagy Péter (cár). || b. Hatalmas. Nagy főnök ← nagy Isten; nagy úr. Toldi György nagy úr volt. Sok becses marhája, Kincse volt temérdek, s arra büszke mája. (Arany János) Előbb itthon rendet Csinálnának kuruc csapatok, Ütvén grófot s nagy papot. (Ady Endre) || c. (elavulóban) Tekintélyes, gazdag <személy, család>. Nagy család, família, ház, vendég. Nagy gazda vót édesapám, Nagy örökség maradt reám. (népköltés) Oly nőt hozott házához, ki noha szegény, nagy családból származott. (Eötvös József) Tudtam, kire vár, nagy család fiára., aki katona vót akkor. (Móricz Zsigmond) || d. (régies) Nagy jó uram: <köznemesek megszólítása nem nemesek részéről>. Nos hát, nagy jó uraimék, Elég már a tréfa, elég? (Petőfi Sándor) Eljöttem azért a fiúért, nagy jó uram. (Mikszáth Kálmán)
10. Kitűnő, kiváló (tulajdonságokkal rendelkező). Nagy esze van. Hős Tihamért … aggodalom bántotta: tünődék, Nem csel-e, hogy ketten … fognak orozva … támadni fejére…? De nagy lelke hamar megvált e gondolatoktól. (Vörösmarty Mihály) Nagy szívével megérzett mindent. (Justh Zsigmond) Kendet … a nagy esziért tartja a fejedelem őnagysága. (Móra Ferenc) || a. Nagy véleménnyel van vkiről, vki felől v. nagy véleménye van vkiről, vki felől: nagyra becsüli, kedvezően vélekedik róla. Ez a birkán meggazdagodott úriember nagy véleménnyel van felőlem. (Csiky Gergely) || b. Nagy becsű: a) (régies) nagy értékű, becses. A vár piacára ezüstöt, aranyt, Sok nagy becsü marhát máglyába kihordat. (Arany János); b) (1945 előtt, választékos) <levél szövegében udvarias jelzőként>. Nagy becsű levelét v. sorait megkaptam.
11. (néha rosszalló) Vmit, kül. vmely elfoglaltságot, szórakozást, sportot különös kedvvel, kedvteléssel űző, szenvedéllyel gyakorló. Nagy bélyeggyűjtő, evő, kártyás, úszó, vadász. Noszty Ferenc huszárhadnagy … pompás lovas, jó vívó, jó táncos és nagy kártyás. (Mikszáth Kálmán) András … nagy lump volt, nagy asszonyozó. (Móricz Zsigmond) || a. (gyak. rosszalló) Vmely meggyőződést, felfogást szenvedélyesen valló. Nagy katolikus; nagy reakciós. Az én Stefim mozizik és politizál. Nagy keresztény. (Kosztolányi Dezső)
12. <Fokozó jelzőként, minősítést tartalmazó főnév v. főnévként használt melléknév előtt>. Nagy bolond ←; nagy gazember; nagy hős ←; nagy kan ←; nagy kritikus ←; nagy kutya ←; nagy legény ←; nagy marha ←; nagy menő ←; nagy mester ←; nagy paraszt ←; nagy színész; nagy tudós; nagy vitéz ←. Nagy jót tett vele. Nagy szamár vagy. Köztünk van a legnagyobb ellenség, A cudar, az áruló testvérek! (Petőfi Sándor) Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, | ki csal és hiteget! (József Attila) || a. Nagy nagy v. nagy-nagy: nagyon nagy, roppant nagy. Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni… (József Attila) A levegő fénylik ezen a nagy-nagy réten. (Nagy Lajos)
II. határozószó <Határozó mellett fokozó értelemben:> igen, nagyon. Nagy alázatosan; nagy hamar. Nagy hirtelen, kíváncsian; nagy néha ←; nagy nehezen. Nagy ritkán, sietve. Nagy későre megjött. Nagy nevetve mesélte, hogy … Nagy sietve jött egy szálas úr felém. (Czuczor Gergely) Nagy néha egy kocsi vagy nehéz ökrös szekér megy a túlsó oldalon. (Tömörkény István) És hangosan, nagy-hangosan, Idézzük meg hóhérainkat. (Ady Endre)
III. főnév -ot, -ja
1. Viszonylag idősebb gyermek. A nagyok vigyáznak a kicsikre. Egy kis deák (röstebb a nagyja) Utána szökken. (Arany János) || a. (gyermeknyelv) Felnőtt személy. → Apraja-nagyja. A nagyok megtiltották, hogy moziba menjek. Amit a nagyok tesznek, csak jó lehet … (Móricz Zsigmond)
2. Kiemelkedő, jelentős személy-, nagy (I. 9) ember. Nagyra → tart vkit; nagyra → tartja magát; → adja a nagyot. A nagy csak a jók tiszteletére vágy. (Berzsenyi Dániel) Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. (Petőfi Sándor) || a. (többes számben) (történettudomány) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> főúr (1). Az ország nagyjai; alattvaló nagyok: a király közvetlen hatalma alatt álló főurak.
3. (kissé népies) Vminek a nagyja: a) terjedelmesebb darabok vmely egynemű részekből álló tömegben. Kiválogatja az alma nagyját. Szedjétek össze … az ágyúgolyót … Hordjátok a nagyját a nagy ágyúk alá. (Gárdonyi Géza); b) (átvitt értelemben) vmely feladatnak, folyamatnak nehezebb, ill. nehezebben elviselhető része. Hátra van még a nagyja. Toldiné … Elrendeli házát, maga útra készül, Mezei munkának úgy is szűnt a nagyja, Ami hátra van még, a cselédre hagyja. (Arany János) Talpra fiúk! Kiállottuk a nagyját. (Arany János)
4. <Állandósult szókapcsolatokban:> nagy dolog. Nagyra hivatott; nagyra tör: fontos tetteket akar véghez vinni, hírnévre törekszik; nagyra → vágyik; → gondol egy nagyot és merészet; nagyot → kezd. || a. Nagyra viszi: jelentős eredményt, sikert ér el, boldogul az életben.
5. Nagyban: nagy mennyiségben, nagy tételekben, nagyüzemi eszközökkel. Nagyban termel vmit; nagyban termeszt kendert; (kereskedelem) eladás csak nagyban: viszonteladónak, nem fogyasztónak. A piacon az árak nagyban a következők: … || a. (játék) Nagyban: nagy pénzösszegben. Nagyban játszik, kártyázik; nagyban megy a játék: (átvitt értelemben is) <vmely ügyben> jelentős érdekek forognak kockán. Este … iszunk, kártyázunk. – És nagyban szoktatok játszani? (Szigligeti Ede) Éjfélig legalább nem folyt a kártyázás nagyban. (Jókai Mór)
6. (határozószó-szerűen) nagyban: nagymértékben. Nagyban elősegít, gátol, hátráltat vmit. Az eredményhez ez a tényező is nagyban hozzájárult. || a. (bizalmas) Nagyban: nagy arányokban. Nagyban adja: gőgösen, nagyzolóan viselkedik; (ritka) nagyban van vkivel: feltűnően nagy barátságban van vele, sülve-főve együtt vannak. [A birtok] jövedelme bőven elég arra, hogy Pista úrfi … nagyban szerepeljen. (Szigligeti Ede) Itt minden nagyban megy, ez mintaintézet. (Tolnai Lajos) || b. (bizalmas) Nagyban: a szóban forgó cselekvésnek azon a pontján, amikor az már teljes erővel, hatásfokkal folyik; javában. Nagyban folyik a kártyázás, a mulatság, a tánc, a tanítás. Nagyban táncoltak, mulattak. Nagyban dolgozott, mikor beléptem. S iddogálnak, csókolóznak nagyba, Minden, ami gond, oda van hagyva. (Petőfi Sándor) Le is feküdtem. Ám a gép az agyban | zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban. (Kosztolányi Dezső) || c. (régies) Nagyban: nagyjából, nagy vonásokban. Dús gazdaként ki nagyban tudja csak Jószágait, kicsinre nem vala S aprókra gondom. (Vörösmarty Mihály) Nagyban ez voltunk mi ketten. (Móricz Zsigmond) || d.* Nagyban és egészben: mindent figyelembe véve, általában, lényegében. A termelés nagyban és egészben meghaladta a tavalyi színvonalat.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
7. Nagyot: <az igével kifejezett cselekvés nagyfokú voltának kifejezésére:> egy alkalommal erős mértékben; kiadósan. Egy nagyot ásít; nagyot → emelt; nagyot → esett; nagyot húz a kulacsból, az üvegből; nagyot káromkodik; nagyot → kerül; nagyot nevet, ordít, sóhajt, ugrik. Nagyot esék; arcát vérig üté kőben. (Arany János) || a. (többes számban) Nagyokat: több alkalommal erős mértékben (végzi az igével kifejezett cselekvést). Nagyokat alszik, hazudik, lép, ugrik. A kis Kálmán gyerek … nagyokat kurjantott, mint az erdei rigó. (Eötvös Károly) Nagyokat nevetett az orvos anekdotáin. (Gárdonyi Géza) || b. (kissé bizalmas) nagyot mond: a) (ritka) fontos dolgot m. [Magyar jakobinus dala.] Mikor mondunk már egy nagyot Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok? (Ady Endre); b) rossz szándék nélkül az igazságtól eltérő dolgokat m.; füllent. Ne mondj ilyen nagyokat! Gyertya helyett olyan darab gyémánt ragyog … . No, mint egy malom kő, hogy ne mondjak nagyot. (Arany János) || c. (bizalmas) Nagyot néz: elcsodálkozik, meglepődik. Nagyot nézett erre a kijelentésre. Nem vagyok urak bocskora, … nekem ezt nem veszi be a természetem … – Erre édesapám nagyot nézett s megbékélt. (Móricz Zsigmond) || d. Nagyot hall: csak az erős hangot hallja, tompa hallású, kissé süket. Nagyot hall a jobb fülére. „Hát a halál, Marci bátya? … . Volna-e már hozzá kedve?” Nem felel rá; most az egyszer Ugy tesz, mint aki nagyot hall. (Arany János)
Szólás(ok): nagyban megy a rongyszedés: a) (gúnyos) feltűnően nagymértékben költekezik, nagylábon él, előkelősködik; b) (ritka, tréfás) igen nagy arányokban csinál, végez vmit; nagyra van vmivel: büszkélkedik, dicsekszik vele; ld. még, fa, fenék, kanál, kő, lát, mellény, szem.
Szóösszetétel(ek): 1. nagyablakos; nagyadag; nagyaktíva; nagyáruda; nagybank; nagyburzsoázia; nagycirkusz; nagycsizmás; nagycsőrűek; nagyeszterga; nagyétvágyúság; nagyfilm; nagygazdaság; nagygyakorlat; nagyigényűség; nagyjutalom; nagykáptalan; nagykapu; nagykarácsony; nagykeresztes; nagykocsi; nagykonyha; nagykönyvtár; nagyleveles; nagylyukas; nagymogul; nagyoperett; nagypáholy; nagypettyes; nagyszálló; nagytábor; nagytermelő; nagytucat; nagytükrös; nagyuraság; nagyvállalat; nagyvállalkozó; nagyvásár; nagyvendéglő; nagyvirágos; 2. egyháznagy; hadnagy; háznagy; karnagy; násznagy; országnagy; őrnagy; tábornagy; táborszernagy; tengernagy; udvarnagy; várnagy.
