nagyító
nagyító melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <készülék>, amely nagyít (1). Nagyító távcső.
2. (ritka, nyelvtudomány) Nagyító képző: <főként idegen nyelvekben> olyan névszóképző, amely az alapszó jelölte fogalom tartalmának nagyobb mértékét fejezi ki. || a. (ritka, nyelvtudomány) Nagyító képzővel alkotott, vele ellátott. Nagyító főnév, melléknév, névmás.
II. főnév -t, -ja Olyan lencse, készülék, amely nagyít (1). Nagyítóval vizsgálta a bélyegeket.
Szóösszetétel(ek): nagyítócső; nagyítóképesség; nagyítólencse; nagyítótükör.
nagyítós.