nagyméltóságú
nagyméltóságú melléknév (1945 előtt)
<Minisztereknek, velük azonos rangú köztisztviselőknek és némely magas – polgári, egyházi v. katonai – méltóság viselőjének címe.> Miniszterek és hétszemélynökök lemondanak hivatalaikról; de megtartják a nagyméltóságú és méltóságos címet. (Jókai Mór) || a. <Ezzel a címmel felruházott személy megnevezésében és írásbeli megszólításában, rendsz. foglalkozása megjelölésével.> Nagyméltóságú miniszter úr, kegyelmes uram! Mit fog mondani a nagyméltóságú főispán? … (Eötvös József) „A nagyméltóságú miniszter úr jóváhagyásával…” (Gárdonyi Géza)
