nagyreményű
nagyreményű [e] melléknév (választékos, gyak. kissé gúnyos)
<Képességei, tehetsége révén> nagy reményekre jogosító <személy>. Nagyreményű ifjú. A barna fehérnép lelkes arccal iget [= siet], Védeni, segitni harcos férjeiket … Láb alatt pedig a nagyreményü rajkók Minő lármát csapnak! valamint a szajkók. (Arany János) Társa útjában egy nagyreményű fiatalember volt. (Krúdy Gyula) || a. (elavult) <Címzésként gyermekhez intézett levélen.> Nagyreményű Kovács Pál úrfinak.
