nagyságos
nagyságos [natyságos v. naccságos] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (történettudomány) <Főrangú személy, pl. nádor, erdélyi fejedelem címe.> II. Rákóczi Ferenc, a nagyságos fejedelem. || a. (történettudomány) <Ilyen című személy megnevezésében és megszólításában, rendsz. a rang megjelölésével.> Nagyságos fejdelem, … Elitélt fiáért könyörög az anya. (Gyulai Pál)
2. (1945 előtt, hivatalos) <Az állami VI. fizetési osztályba sorolt és ezzel azonos rangú köztisztviselők címe.> Nézd ezt a vén ujsághordót: … Ő nyájas, emberségtudó, Megadja tituládat: | „Méltóságos” – „nagyságos” úr … (Arany János) || a. (1945 előtt) <Ilyen, ill. általában a méltóságos v. ennél magasabb címmel nem rendelkező, főleg értelmiségi személyek levélbeli címzésében.> Nagyságos Tóth Mihály tanár úrnak; nagyságos Kiss Erzsébet kisasszonynak. || b. (1945 előtt) Nagyságos asszony: a) <olyan asszony megszólítása megnevezése, akinek férje nagyságos címmel rendelkezett>; b) általában <a polgársághoz tartozó asszony v. idősebb lány udvarias megszólítása, megnevezése vele közelebbi kapcsolatban nem lévő v. ismeretlen személy részéről>. || c. Nagyságos úr: a) (1945 előtt) <a polgársághoz tartozó férfi megszólítása, megnevezése alkalmazottja v. olyan más személy részéről, aki alárendeltségét akarta hangsúlyozni.> Nagyságos úr – mondja rimánkodva … – csak három fillér hiányzik, hogy a menhelyre mehessek az éjszaka. (Gelléri Andor Endre); b) (gúnyos) lustálkodó, dolgozni nem szerető ember, főleg férfi, ill. ennek megszólítása. Nagyságos úr lett már belőle is. Gyerünk csak, nagyságos úr, lássunk munkához! || d. (1945 előtt) Nagyságos fiatalúr, kisasszony: <olyan személy megszólítása, megnevezése, akinek apját a nagyságos cím megillette, ill. általában a polgársághoz tartozó fiatalember, leány megszólítása, megnevezése alkalmazottak v. más, alárendeltségüket hangsúlyozó személyek részéről.> Nagyságos fiatalúr, adjon néhány fillért éhező gyermekeimnek!
3. (régies) Előkelő, nemes származású. Majd a Halál mindent sírhalomba temet, Nem nézvén sem kincset, se nagyságos nemet. (Csokonai Vitéz Mihály) Nem kivánja rosszad a vezér s ne véljed Hogy miatta bút Lét nagyságos személyed. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Rendkívül nagy, hatalmas. Morogva elállt a szélvész nagy fák ormán … Még a víz hánykodott nagyságos mozgással. (Vörösmarty Mihály) Bennünk nagyságos erők várnak, Hogy életre ébredjenek. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Kiváló (I. 2). Itt vannak … három nagyságos elmének szüleményei is … (Csokonai Vitéz Mihály) || b. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Méltóságot kifejező, tiszteletet v. a fenség érzését keltő. Micsoda nyugodt, nagyságos arcok. (Ady Endre)
II. főnév -t, -ok, -a (ritka, 1945 előtt, bizalmas) <Megszólításként is:> nagyságos úr ill. nagyságos asszony. Megjött már a nagyságos? Mondja, nagyságos, meddig voltak a bálban?
nagyságosol; nagyságosoz.
