nagyvilági
nagyvilági melléknév (1945 előtt, választékos)
A nagyvárosi társadalom felső, előkelő rétegének életére jellemző, ezzel kapcsolatos. Nagyvilági élet, illem, társalgás, tónus. [Nápoly] már a császári Róma korában is híres, nagyvilági mulatóhely volt; itt verték el hitelezőik pénzét antik arszlánok. (Kaffka Margit) Divat, műveltség, … nagyvilági hang. Ezeket Fánika képviseli nálunk. (Krúdy Gyula) || a. Az ilyen életben jártas, ennek megfelelően viselkedő, öltözködő <személy>. Nagyvilági ember, gavallér, hölgy. Belebeg a tündéri, szép, nagyvilági hölgy. (Tolnai Lajos) Az ékszerész dúsgazdag, nagyvilági ember volt, előkelő klubokba járt. (Hunyady Sándor)
nagyvilágias.
