nahát
nahát indulatszó (bizalmas)
1. (erős hangsúllyal) <Csodálkozás, meglepődés kifejezésére>. Nahát ilyet! Nahát, mekkora lett ez a gyerek! Nahát, ilyet még nem hallottam! Sógor, Bálint sógor, nahát ilyen csodát, ebbe a kutya télbe ilyen utat? (Móricz Zsigmond)
2. <Megütközés, bosszankodás, felháborodás kifejezésére.> Nahát, ez már mégis csak sok! Nahát, ezt jól elrontottam! Nahát, most már elég! Meghalt [az öngyilkos]? – Haldoklik. – Nahát akkor mit ácsorognak, a teremtésit … Azonnal mozgósítani az egész kórházat. (Móricz Zsigmond)
3. <Megelégedettség, elragadtatás, jóleső érzés kifejezésére.> Nahát, ez már tetszik nekem! Nahát, ilyen asszony kell nekem! Barátom … nahát ilyet még nem kacagtam, mióta kétágú vagyok. (Móricz Zsigmond) Mihent feljött az autótól [a bátyám], elrakta a ruhákat. De milyen egy pontos, pedáns ember, úgy rakta el, nahát, azon egy ránc, egy gyűrődés nincs. (Móricz Zsigmond)
4. (ritka) <Felszólítás, biztatás nyomósítására.> Nahát, igyunk egyet!
5. (ritka) <Unszolás, sürgetés kifejezésére.> Nahát mi lesz már? Nahát, mégse jöttök? || a. <Válasz sürgetésének bevezetésére.> Igazam van? … Nahát, felelsz már? Hát nem tetszik neked a könyv? Már megbántad? – Neeem. – Nahát akkor … (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Nahát nem: <közlés megerősítését váró kérdésként:> nem úgy van?, nincs igaza(m)?, nemde?
6. (ritka) <Nyugtatásban, csitításban, kérlelésben.> Ne sírj már, fiacskám. Nahát, nem olyan nagy dolog az. Máskor majd jobban megtanulod.
7. (ritka) <Ráhagyás, beleegyezés, beletörődés, megengedés kifejezésében.> Nahát, legyen! Nahát, nem bánom, elmegyek! Nahát, ebben maradunk. || a. (ritka) <Vmely állítás érvényességének többé-kevésbé való elismerésében.> Nahát, megengedem, hogy részben igazad van, de …
8. <Enyhe fenyegetés bevezetésére.> Nahát, majd meglátod! Nahát, még csak az kéne!
9. <Igenlés v. tagadás bevezetésére, annak kifejezésére, hogy a közlést elgondolkodás előzte meg:> hát bizony. Nahát, én nem hiszem. Nahát, úgy látszik, igazad van. Elvittem hozzá a Gyulai ajánló sorait. Áhítattal vette át, s nem bírta levenni a szemét a … parányi betűkről. Nahát kérem – mondta … – egész Európából nem hozhatott volna nekem ennél becsesebb ajánló sorokat. (Móricz Zsigmond)
10. (bizalmas) <Párbeszédben, az előzőktől eltérő kérdés bevezetésére.> Nahát, mi újság?
11. (erős hangsúllyal) <Parancs v. dorgálás után, annak nyomatékosítására.> Nahát, ezt alaposan elrontottad.
12. (erősebb hangsúllyal) <;Párbeszédben; helyeslést, a hallottakkal való egyetértést jelentő közlés után, a helyeselt nézet hangoztatójának önérzetes megnyilatkozásaként:> ugye megmondtam. [Mégis neked volt igazad.] – Nahát! –121 <Hasonló kérdés után, önérzetes feleletként>. Ugyan mán! Ki mondja, hogy kezet csókolj? – Nahát! Én bizony nem istenkedek! (Kaffka Margit)
13. <Hosszabb történet, elbeszélés, összegező megállapítás előtt:> tehát, egyszóval. Nahát, ez az ügy be van fejezve. Nahát, ez nem sikerült.
14. (népies, bizalmas) <Az elbeszélés élénkítésére, kitérés v. megszakítás után, átmenetként, az új, a lényeges mondanivaló bevezetésére:> no (IV), nos, nos hát; elég az hozzá. Volt egyszer egy király, annak volt egy leánya, aki csak ahhoz akart férjhez menni, aki megfejti három rejtvényét; nahát ez a királyleány egyszer arra ébredt, hogy … [A hős hosszas jellemzése után:] Nahát, ez az ember … 1890-ben … már úgy felverekedett, hogy azt lehetett mondani, hogy gazdag ember lett. (Móricz Zsigmond)
