naná
naná mondatszó (a második szótag hangsúlyosabb) (bizalmas)
1. <Eldöntendő kérdésre adott, magától értetődő, fölényes, nyomatékos igenlő feleletként v. megelőző állítás nyomósításaként:> de még mennyire! [Aztán jó muri lesz?] – Naná! [Jól fogjuk érezni magunkat!] – Naná!
2. <Állító értelmű tagadás v. tagadó értelmű állítás színező, nyomósító bevezető szavaként:> nem vagyok bolond, hogy… [felszólító móddal]. Hogy vállalom-e … Naná, nem vállalom! Hogy majd én nem vállalom, ha arról van szó, hogy dohányt kapok! (Karinthy Frigyes) Mondjuk holnap akarok találkozni [a nővel]. Erre írom: „Pupu! Holnap délután, szokott helyen” … Ugye, milyen egyszerű? Ki sejti, mit jelent ez: Pupu? És így: „szokott helyen”. Naná, majd kiírom, … Bajza utca három. (Karinthy Frigyes)
