napsütés
napsütés főnév
1. Az a tény, hogy a nap süt; a nap melegének és fényének áradása. Erős, trópusi napsütés; → tűző napsütés. Megártott neki a napsütés. Az arca barnapiros volt a napsütéstől. (Jókai Mór) || a. Napsütésben: olyan időben, mikor süt a nap. A tornácomon ültem, gyönyörű napsütésben. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka) Az a hely, ahová a nap süt. Kiteszi az uborkásüveget a napsütésre.
napsütéses.
