napsütötte
napsütötte [e] melléknév napsütött (kissé választékos)
1. A nap sugarainak kitett, a naptól sütött. Napsütötte felhő, hegyorom, hely, rét, út. A napsütötte gyepen heverészett. Távol, az átlátszó köd leplében … látszott egy gyönyörű kis napsütötte völgy. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Berzsenyi és a két Kisfaludy lelke … a hősiség és a honfibánat napsütötte rónáin … tanyázott. (Eötvös Károly)
2. Napbarnított. Napsütötte arc, bőr. Csak egy régi vén huszár űl Mély bártattal, mély sebekkel Napsütötte arcán. (Gyulai Pál)
