nedves
nedves [e-e] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Folyadékkal, kül. vízzel átitatott, esőtől áztatott <anyag, tárgy, hely>. Nedves kalap, kesztyű, ruha, törülköző; nedves föld, homok; nedves dohány. A kilátás egy szűk, nedves utcácskára nyílik. (Krúdy Gyula) Nedves szivaccsal dörzsölte nyakát, mellét, hátát. (Kosztolányi Dezső) A festő illeg-billeg a fehér ágy körül, kezében nedves szarvasbőr van. (Gelléri Andor Endre) || a. Talajból felszívódó nedvességet tartalmazó, víztől átitatott <lakás, fal>. Egyszer borozgatott fényes jó kedvébe, Elfogták s bevitték tömlöcsötétségbe. | Nedves tömlöcfalról sok víz csorga rája. (Petőfi Sándor) Hazánk határát penész jelzi körben | a málló falon: nedves a lakás. (József Attila) || b. Vízpárát, nedvességet tartalmazó. Nedves gőz: a) (műszaki nyelv) folyadékával érintkező és elvezetéskor vizet is magával ragadó g.; b) a gőzfürdőnek az a helyisége, amelyben sok, viszonylag magas hőmérsékletű g. van a levegőben. Nyirkos, nedves a levegő. Novemberben nedves ködök járnak.
2. Olyan <tárgy>, amelynek felületén vékony rétegben v. cseppek alakjában folyadék, kül. víz van. Nedves ablak, asztal; nedves bélyegző: olyan b., amely festékkel bekenve, ill. festékbe mártva színes lenyomatot ad; nedves kő, vas. || a. Nyirkos tapintású, izzadt <test, bőrfelület>. Nedves a keze. A kutyának mindig nedves az orra. || b. (választékos) Nedves szem: könnyektől áztatott, könnybe lábadt sz. Kívülem senki szeme se legyen nedves az én bánatom miatt. (Jókai Mór)
3. Csapadékban bő <idő, napszak>. Nedves november, nyár. Ki volt utitársa a kietlen pusztán? A nap ment utána a kék égen uszván: Elérte, elhagyta; ott hagyta magában, A barátságtalan nedves éjtszakában. (Arany János) A százesztendős kalendárium nedves esztendőt mond. (Mikszáth Kálmán)
nedvesedik; nedveses.
