nedvesség
nedvesség [e-e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. Vminek a nedves melléknévvel kifejezett állapota, tulajdonsága, nedves volta. A föld, a kifestett szoba, a felmosott padló nedvessége; a kutya orrának állandó nedvessége; a frissen használt törölköző nedvessége.
2. Vmely anyagot belepő v. átitató cseppfolyós anyag, nedv, kül. víz. Nedvesség borítja bőrét, testét. A ruhában nincs már semmi nedvesség. Letörölte az ablakról a nedvességet. Koccintottunk, ittunk, mire ő megtörülte a bajuszát, a szakállát hajlítván föl, s ezzel dörzsölve le róla a nedvességet. (Mikszáth Kálmán) Az ártér füve már rozsdaveres, s a nyáron át kiszáradt iszaphomokot valami nedvesség köti egymáshoz. (Tömörkény István) Gyár-marta, szép, sovány, bús alvó, Melle horpadt, válla kiáll, Arcán zúzos, jeges nedvesség. (Ady Endre) || a. A levegő páratartalma, ill. (ritka) a lehullott csapadék. Abszolút, relatív, fajlagos nedvesség. A sivatag levegőjében kevés a nedvesség. A gyalogjárón sár volt, a háztetőkről nedvesség csurgott alá. (Krúdy Gyula)
Szóösszetétel(ek): 1. nedvességfelvétel; nedvességmérés; nedvességmérő; nedvességmutató; nedvességokozó; nedvességszívó; nedvességtartalom; 2. talajnedvesség.
nedvességi; nedvességű.
