negatívum
negatívum [ë v. e] főnév -ot, -a (sajtónyelvi)
1. Hiba, fogyatkozás, fogyatékosság. Nem sikerült a negatívumokat eltüntetni. || a. Vmely értékes tulajdonság hiánya. A gazda … egy szótlan, kedvetlen, munkátlan, barátlan ember … És e merő negatívumból álló ember, lásd, mégsem tett le arról, hogy valaha positiv is legyen. (Arany János) || b. Vminek a meg nem léte miatt emelt kifogás. Bírálatában csupa negatívumokat sorolt fel.
2. Vmivel szemben való tagadó, elutasító állásfoglalás. A cikk hemzseg a negatívumoktól. || a. Az ebből következő passzivitás. Magatartásában nagyon sok a negatívum.
3. (ritka) A (jogosan) várható eredmény hiánya. Annyira elméleti ember, hogy gyakorlati működése csupa negatívumot mutat fel.
negatívumos.
