negédes
negédes [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (régies, irodalmi nyelvben)
1. Olyan <személy, magatartás>, akiben, amelyben negéd (1) van; fölényes, büszke. Így fordítja a negédes külföld mireánk is szemeit, és észrevesz majd bennünket… (Kármán József) Felejtsd el a negédes pártütőt. (Vörösmarty Mihály)
2. Magát kellető, mesterkélten finomkodó, szenvelgő <személy, magatartás.> Ilonka nyájas, víg, beszédes, … Sohsem kacér, sohsem negédes. (Gyulai Pál) A kis Vica … negédesen lóbázta szedres kosárkáját. (Mikszáth Kálmán) Nem vagyok ám én még olyan idős … – felelt negédesen Tamásiné. (Krúdy Gyula)
negédesség.
