nehézkedés
nehézkedés [e-ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (ritka) A nehézkedik (1–2) igével kifejezett cselekvés, folyamat, ill. állapot, hatás; nehezedés. Vkinek karjára, vállára nehézkedése; a súlynak az oszlopra nehézkedése; a gondoknak a családra nehézkedése.
2. (fizika) Nehézségi erő, tömegvonzás. A bolygók, az (égi)testek nehézkedése.
nehézkedési.
