nehézség
nehézség [ss; z-s] főnév -et, -e [ë, e]
1. A nehéz (1–2, 4, 7–10, 11, 11a, 12) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek nehéz volta. A kő, az élet, a feladat nehézsége.
2. (átvitt értelemben) Az, ami nehézzé (8, 8a, 11) tesz vmit; baj, bonyodalom, zavar; akadály. Anyagi nehézségek: pénzhiány; gazdasági, kezdeti, szállítási, technikai nehézségek; nehézségek → gördülnek vki, vmi elé v. vkinek, vminek az útjába; nehézségei vannak: nehezen birkózik meg vmivel; a dolog nehézségekbe ütközik; nehézséget → elgördít vki, vmi elől, vki, vmi útjából; nehézségeket → gördít vki, vmi elé v. az útjába; legyőzi a nehézségeket; vki, vmi nehézségeket okoz, támaszt. Az ügy nehézségekkel jár. Megbirkózik a nehézségekkel. A kezdetnek nehézségeitől meg lesztek kímélve. (Vas Gereben) Édesapám nem panaszkodhatott egyébre, csak arra, hogy most éppen rosszul megy … Roppant nehézségek között kellett … gyakorolnia a vállalkozó képességét. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Ezeknek leküzdéséhez szükséges erőfeszítés. A legnagyobb nehézségek árán sikerült csak. Vállalja a nehézségeket.
3. (népies) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban, gyak. szitkozódásként, bosszúság kifejezésére v. bosszús kívánságban:> nyavalya(törés), nehézkór, guta, ill. általában vmi rassz v. súlyos betegség. Hogy a nehézség jöjjön rá v. törje ki! Töri v. leli már a nehézség! Üsse meg a nehézség! A leányt … a nehézség rázta. (Arany János) A leányok sivalkodtak …, s gyakran hallani a fölháborodott szemérem felkiáltását: „A nehézség jöjjön a kezére!” (Mikszáth Kálmán)
4. <Elhomályosult jelentéssel tagadás, elhárítás, visszautasítás indulatos kifejezésében.> Tudja a nehézség! Bánja a nehézség! Magam sohase vezettem még [repülő]gépet. – És nem szeretne? – Szeretne a nehézség. (Karinthy Frigyes)
nehézséges; nehézségű.
