nehogy
nehogy [ë] kötőszó (felszólító módú igealakkal; rendsz. érzelmileg színezett mondatban)
1. <Önálló mondat v. főmondat élén, intés, óvás, fenyegetés kifejezésére, a ki nem mondott következményekre is utalva:> azt akarom, hogy ne …; nem szeretném, ha …; megtiltom, hogy …; nem volna jó, ha …; vigyázz, hogy ne … Nehogy azt hidd, hogy félek! Aztán nehogy elessél! De nehogy megmondd neki! Ármány! riad a hős – emberevő Ármány! | Nehogy magad elbízd, Etelét bevárván. (Arany János) Nehogy a szentmihályi vásáron ruhára költekezz. Majd ád a császár neked is. (Gárdonyi Géza)
2. <mellékmondat élén azokra a következményekre utal, amelyek bekövetkeznének, ha a főmondat tartalmát nem hajtanák végre; főmondatbeli jelentő v. felszólító módú igével, igét nem tartalmazó felszólítással kapcs.:> azért, hogy … ne. Támogatták, nehogy elessék. Elhúzta a tűzhelyről a fazekat, nehogy odaégjen az étel. Fel púha ágyadból, gyermek, nehogy | megvesztegessen udvarunk szele. (Katona József) Öltözetjét rendbe hozza … Szöghaját is megsimítja, Nehogy azt higyék: megbomlott. (Arany János) Riminszky kötelességének tartotta vigyázni reá, nehogy betévedjen Pogrányi valamelyik korcsmába. (Krúdy Gyula)
3. <Félelmet, aggódást, féltést jelentő ige v. kifejezés után:> hogy (jelentő módú igével). A hajdúságot … előre akarta küldeni a fejedelem a derékhadhoz … Félő volt, nehogy útközben megint elszéledjenek. (Jókai Mór) || a. <Megokolást tartalmazó mondat előtt:> mert …, hogy (jelentő módú igével). Édesanyját félti igen-igen nagyon, Nehogy a zörejre szörnyen felriadjon. (Arany János)
