nekivadul
nekivadul tárgyatlan ige
1. <Állat> hirtelen megvadulva gyors futásnak, rohanásnak ered. A bika nekivadult, és feléje rohant. Nem vádlom öcsédet: szive hozzád hajló: De nyugtalan, ádáz, mint harci szilaj ló: Az is megural, ha bátran töri féked; De ha kezed gyönge, nekivadúl s véged. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Ember> hirtelenül vad, kíméletlen, támadó v. pusztító haragra gerjed. Ne bosszantsd, mert ha nekivadul, se lát, se hall! Mitől vagy úgy nekivadulva? Néha nekivadul, és tör-zúz.
nekivadulás; nekivaduló; nekivadult.
