nekivet
nekivet tárgyas ige
1. Vmihez hozzátámaszt vmit, kül. azért, hogy a súlyt v. az erőt arra vigye át, hogy feszítő erőt tudjon (vele) kifejteni. Nekivetette vállát a kapunak. Bence … így szóla: „itt van; Nesze, szolgám, madár-látta cipót hoztam …” | Azzal átaladta, kést is adott mellé; | Néki veti Miklós és ugyancsak szelné. (Arany János) Voltak bátor emberek, akik neki merték vetni a kaszát az érett kalásznak. (Jókai Mór) || a. Nekiveti a hátát vminek: hátával nekitámaszkodik vminek. Mikor a segesvári csata után egy egész szotnia [= század] kozák fogta üldözőbe, ő nekivetette a hátát egy fának, szembeállt velök. (Jókai Mór)
2. Nekiveti magát vminek: a) teljes erővel nekidől, nekimegy vminek. A kicsinyek nekivetették magukat a hullámtörésnek, és nagyokat nevettek minden új hullámon. (Babits Mihály); b) nagy erőfeszítéssel fog hozzá; nekiveti magát a tanulásnak; c) ráveti magát vmire. A divathölgyek bolondul nekivetettek … magukat a halinaszövetnek. (Jókai Mór) Takács Gyuri … szenvedélyesen vetette magát neki a kártyázásnak. (Móricz Zsigmond)
nekivetés; nekivetett; nekivető.
