nektár
nektár [ë v. e] főnév -t, (-ok) -ja (költői)
1. <A görög mitológiában> az istenek itala. Itt a Múzsák magok vezetnek, Nektárjaikból részeltetnek. (Csokonai Vitéz Mihály) Olimpusi must, nektár . .. ó, ők talán ismerték az én italom, a görögök … (Karinthy Frigyes)
2. (növénytan) <A virágokban> többnyire a szirmok tövén található cukoroldat, amelyből a méh a mézet készíti.
3. (átvitt értelemben, választékos) Nagyon jó, édes bor. Tokaj szőlővesszein | Nektárt csepegtettél. (Kölcsey Ferenc) Nézd a kék hegyeket, … Melyeken a nektár csorog és az őröm dala harsog. (Berzsenyi Dániel) Megkínálta … a nektárból egy liliputi pohárkával. (Mikszáth Kálmán)
