nélkülözés
nélkülözés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A nélkülöz (1a) igével kifejezett állapot; az az állapot, folyamat, hogy vmit, vkit nélkülöznek, ill. az a tény, hogy vki nélkülöz (vmit), hiányzik neki vmi; vmi nélkül való szűkölködés, hiány szenvedése vmiben. || a. Szűkös, nyomorúságos életmód; szűkölködés, (nagy) szegénység. Embertelen, szörnyű nélkülözés; a család nagy nélkülözése; ennivaló, ruhanemű, tüzelő nélkülözése; a kultúra, a szórakozás, a jó társaság nélkülözése. Eszébe jutottak múlt napjainak szenvedései …, annyi nélkülözés, annyi nyomor. (Eötvös József) Szétosztotta egész ösztöndíját, s maga a legnagyobb nélkülözések között … élt. (Kuncz Aladár)
2. (ritka) Az a tény, állapot, magatartás, hogy vki nélkülöz (2a) vmit, vkit, nem használja, nem él vele. Nehezére esik a bor nélkülözése.
nélkülözéses; nélkülözési.
