némaság
némaság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A néma (I. 1) melléknévvel kifejezett tulajdonság, állapot. Gyógyítható némaság; a némaság gyógyítása. A született süketség némasággal jár. || a. Vkinek néma (I. 1) volta, állapota. Némaságát ijedség okozta. || b. (átvitt értelemben is, választékos) Vkinek, vminek a néma (I. 1 a, b, 2) melléknévvel kifejezett tulajdonsága, állapota; hangtalanság, szótlanság. Ajkainak némasága; a csengő, a harangok némasága.
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely érzelem, lelkiállapot magába fojtott, hang és szó nélküli volta, megnyilatkozása. A fájdalom, a könnyek némasága.
3. (átvitt értelemben, választékos) Teljes csend. Dermesztő, félelmetes, halotti, ijesztő némaság; az éjszaka, a téli erdő némasága. A tenger keble álmodón piheg … Köröskörűl merengő némaság. (Reviczky Gyula)
