nemezis
nemezis [e-ë v. e-e v. ë-ë] főnév -t, -e [e. (régies írva: nemesis is) (csak egyes számban) (választékos)
Büntető igazság, megtorló, lesújtó végzet; a sors keze. Utolérte a nemezis. Nem kerülheti el a nemezist. Egyik bűnből a másikba sodródik, míg végre eléri a nemesis. (Gyulai Pál) A nemesis világa fölött … épül … egy szebb világ. (Péterfy Jenő) || a. (ritka) Bűnhődés. Bánk nemesise a kielégített bosszú sivár érzelme és kínos önvádja. (Gyulai Pál)
