nemigen
nemigen [e-ë v. ë-ë; m-i] határozószó
1. Jóformán alig, nem nagyon. A dolog nemigen hihető. Nemigen akar beleegyezni. Nemigen bírja a dolgot. Nemigen telik neki szórakozásra. Nemigen ért a zenéhez. Végső rendelkezést tennék: de hát minek? | Nem igen van: miről. S ha volna sincs: kinek. (Arany János) Tudom, hogy nemigen van ilyen rokon lélek. (Ambrus Zoltán) Nemigen haragusznak az asszonyok azért, ha olyankor megy látogatóba hozzájuk valaki, mikor nincs otthon az uruk. (Móricz Zsigmond) –11 <Feltételes mód-ú igével, az udvarias tagadás kifejezésére.> Nemigen gondolnám, hogy… || a. <Nagy mennyiséget, gyakoriságot jelentő szó előtt:> nem éppen, nem nagyon. Nemigen sok: nem valami sok; nemigen gyakran, sűrűn. Nemigen sok idő múlott el, hogy tisztelendő Felkis János uram jelentkezett a háznál. (Krúdy Gyula) Mit kínáltak [a tehénért] …? – Nemigen sokat. (Móricz Zsigmond) || b. Nem éppen sok(at), meglehetősen kevés v. keveset. Az idén nemigen fizet a búza. Nemigen beszéltünk erről a tárgyról. Nemigen dolgozik, inkább lopja a napot. Nemigen eszik, hiába kínálom.
2. Aligha, bajosan, valószínűleg nem. Nemigen fogok én többet odamenni. Nemigen lesz abból valami. Nemigen érthették meg, hogy miről volt szó. Végeztesd, asszonyom, hol van a vérszolga [= hóhér]? | Mert nem igen van több szó közted s közöttem. (Petőfi Sándor)
3. Nem gyakran; elég ritkán. Nemigen szokott sétálni. Mostanában nemigen eszem gyümölcsöt. Nemigen járt ő ki. Iskolába sohse járt. (Gárdonyi Géza) Nemigen esik lopás, … mintha egyetlen bűnös szándékú ember se laknék odakint. (Tömörkény István)
