nemtelen
nemtelen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. (történettudomány, régies) Nem nemes (I. 1) <személy>. Itt függnek ősim képei … | Nincs köztük egy is nemtelen. (Eötvös József) Nincs nemes és nemtelen többé; egy hazának fiai, polgárai, testvérei vagyunk mindnyájan. (Kossuth Lajos) Van honoratus [= honorácior] elég, nem kell őket szaparítni… . Úgy is, amint hallom, törvény koholóda minap, hogy Már lehet eskütt is sült nemtelen ember ezentúl! (Arany János)
2. (elavult) Nem nemes (I. 3) <fém>. A bádog akkor is bádog volt, mint ma, a fordító általában csak nemtelen ércét akart vele jelenteni. (Arany János)
3. (irodalmi nyelvben, rosszalló) Finomságot, nemességet (3) nélkülöző, erkölcsi tekintetben alacsonyrendű; hitvány, alávaló, aljas. Nemtelen indulat, jellem, tett. No ez már nemtelen bosszú. Ezért meglakol! (Jókai Mór)
nemtelenség.
