nemzés
nemzés [e v. ë] főnév -t, (-ek), -e [ë, e] (többes számban ritka) (választékos)
1. A nemz igével kifejezett cselekvés; az a cselekvés, hogy vkit, vmit nemzenek; közösüléssel való fogantatás, a nem, a faj ily módon való szaporítása. Fiúk, lányok nemzése; ivadékok, utódok nemzése.
2. (ritka, régies, költői) Ivadék, sarj. Kis botor, és te halált mersz említgetni, holott még Tízen túl hat nyár feselő éltedben alig múlt, És nyájamnak most első nemzéseit őrzöd. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. nemzésképes; nemzésképesség; nemzésképtelen; nemzésképtelenség; 2. ősnemzés; szűznemzés.
nemzési.
