neológus
neológus [ë] főnév és melléknév (régies írva: neologus is)
I. főnév -t, -ok, -a
1. (nyelvtudomány) Nyelvújító, a nyelvújítás híve. Jól és szépen az ír, aki tüzes orthologus, és tüzes neologus egyszersmind. (Kazinczy Ferenc)
2. Általában vmely újító irányzat híve.
II. melléknév A neológus (1, 2) tulajdonságaival bíró <személy>. Neológus nyelvész. || a. Ilyen személyre jellemző tulajdonság v. cselekvés. Neológus viták.
