népség
népség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (rosszalló) Lenézett, megvetett, erkölcsi tekintetben nem sokra értékelt személyek kisebb-nagyobb csoportja v. tömege. Aljas, gyülevész, hitvány, szemét, tolvaj, zsivány népség. Micsoda népség! Mindenféle népséggel nem állt szóba. Garázda népséggel telik meg a terem. (Petőfi Sándor) Apám … a szívemre kötötte …, hogy hálátlan népséggel … össze ne adjam magam. (Tolnai Lajos) Apám révén a falu legalsó rangú népségével … bizalmas családi hangot érzek meg, mihelyt szóba állunk. (Móricz Zsigmond)
2. (régies) Alkalmilag összegyűlt, összeverődött embercsoport, (nép)tömeg. Karnevál felállván bársony trónusába, Az egész népséget körűl megtekinti. (Csokonai Vitéz Mihály) Ott ment a processziós népség között … Jankó is. (Mikszáth Kálmán) || a. Népség, katonaság: a) (film, színház, régies) statiszták v. kardalosok csoportja, utcai járókelőknek és katonáknak öltözve; b) (tréfás) jelentéktelen, ismeretlen személyek vegyes csoportja.
3. (ritka, régies) Nép (3). Ezer esztendő távolából, | hátán is batyuval, kilábol | a népségből a nép fia. (József Attila) || a. (régies) Tömeg (3). A népség örömordítva üvöltött. (Jókai Mór)
4. (ritka, régies) Lakosság. A faluban csend, néma csend van, Népsége régen elalutt. (Petőfi Sándor)
népségi; népségű.
