népszerűség
népszerűség főnév -et, -e (ë, e) (csak egyes számban)
1. <Gyak. megszemélyesítésként.> A tömegeknek v. bizonyos körnek, rétegnek, közösségnek vki, vmi iránt megnyilvánuló rokonszenve, szeretete, tetszése, helyeslése mint közhangulat. A népszerűség szárnyaira ← emel, kap, vesz vkit; a népszerűség fényében, sugaraiban sütkérezik. Az indítványnak nem volt nagy népszerűsége. Nagy népszerűségnek örvend. Hajhássza, keresi a népszerűséget. [A szájhősök.] S oh mi vakság! fölemelte még a | Népszerűség őket paizsára, Az elámult sokaság, miképen | Megváltóit, karjaiba zárja. (Petőfi Sándor) Nem kellene annyira vadászni a népszerűséget … (Tolnai Lajos) Divatba hozta a kisasszony lányait, és okszerű vezetéssel nagy népszerűséggel övezte házát. (Krúdy Gyula) || a. A népszerű (1) melléknévvel kifejezett állapot; közkedveltség. A népszerűség átka, terhe. Néha szinte már kellemetlen volt számára ez a nagy népszerűség. || b. Vkinek, vminek népszerű (1) volta. Az író, a színész, a tanár népszerűsége; az árucikk, a terv népszerűsége. Népszerűsége miatt nem mellőzhették. [Széchenyit] azzal fenyegették, hogy nagy népszerűsége után közel van ahhoz, hogy macskazenét kapjon. (Jókai Mór) A nagyhatalmú férfiú nem. tehetett egy lépést sem, hogy társaságát ne keresték volna gavallérok, akik. Falstaff úr népszerűségében… akartak sütkérezni. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, régies) Népiesség (1). A népen és népszerűségen nem parasztot és parasztságot kell érteni. (Berzsenyi Dániel)
népszerűségi.
