néptribun
néptribun [u v. ú; p-t] főnév -t, -ok, -ja
1. (történettudomány) <A köztársasági Rómában;> a patríciusok és konzulok hatalmaskodásának meggátlására, a nép védelmére választott, sérthetetlen személyű, tág hatáskörű tisztviselő.
2. (átvitt értelemben, ritka, gyak. rosszalló) Népvezér v. népszónok. [Beöthy Ödön] ott, Bihar megye teremében pazarolta el a kis néptribun szónoklata legszebb virágait. (Csengery Antal) Ebben a sajátságos néptribunban nincs semmi finnyásság. (Ambrus Zoltán)
néptribuni; néptribunság.
