népvándorlás
népvándorlás főnév
1. Általában az a vándorlás, amelyet vmely külső kényszerítő okból egy nép (1–2) v. ennek jelentős része azért vállal, hogy boldogulása, megélhetése, biztonsága szempontjából alkalmasabb területen új hazát alapítson. A népvándorlások oka rendszerint kitérés egy hatalmasabb ellenfél elől, gazdátlan területek megszállásának lehetősége vagy természeti csapás. Szárasztó szelek, izgatott népvándorlások éhhalált támasztántak. (Jókai Mór) || a. (történettudomány) A népvándorlás: Európa és Nyugat-Ázsia törzsi szervezetben élő népeinek századokig tartó, főként kelet-nyugat irányú vándorlása és háborúskodása a középkor elején. A népvándorlás kora. Tudod-e, mennyi nép vidám és hetyke ősét Ölelte komoran az aquincumi est? | … Körül sátorkupok keltek a köveken, Nagy lomha buborékok a népvándorlás árján, – Elpattantak azóta, nyomtalanúl és árván. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Nagy tömeg özönlése vhová v. vmely irányban. Megindult a népvándorlás az ünnepség színhelye felé. A mesterek és mesterlegények, … a diákok és diáknék, … mind tart ki a Svábhegy felé. Korán reggel … már kezdődik a népvándorlás, jön, aki jöhet. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): népvándorláskori.
népvándorlási.
