nevekedik
nevekedik [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (régies)
1. <Dolog, tárgy, jelenség> növekedik; növekszik. Mint felhő mentében naggyá nevekedik, S erejét bele folyt villámok nevelik, | Úgy Kármán vasától Csaba erősödik. (Vörösmarty Mihály)
2. <Állat> táplálkozva növekszik, gyarapszik. A malac csak moslékon nevekedett. || a. <Ember> testben és szellemiekben gyarapodva fejlődik; nevelkedik. Én a római katholika [= katolikus] hitben születtem és nevekedtem. (Táncsics Mihály) Etelke, Piroska, a konyhába tűntek; | Összebarátkoztak a legelső szóra, Mintha együtt nőttak, nevekedtek volna. (Arany János) || b. Vhol nevekedik: gyermek- és ifjú éveit, növendék korát vhol, vkinek gondozása, irányítása alatt tölti; vhol nevelkedik. A leányok [a fővárosban] nevekedhetnek. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: felnevekedik.
nevekedés; nevekedett; nevekedő.
