nevelés
nevelés főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
Általában a nevel igével kifejezett cselekvés, eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit, vmit nevelnek.
1. A gyermek, a serdülőkorban levő fiú v. leány testi, szellemi és erkölcsi fejlődésének elvszerű, tudatos és módszeres segítése, irányítása, vezetése; elsősorban az ilyen célú erkölcsi ráhatás. Családi, demokratikus, együttes, erkölcsi, hazafias nevelés; → irodalmi nevelés; lélektani, művészeti, munkára való, spártai, szocialista, zenei nevelés; a nevelés elmélete, gyakorlata, módszere; szellemi, testi fogyatékosságban szenvedő gyermek nevelése; a tehetségek nevelése; vkinek a nevelése alatt van; alapos, gondos nevelésben részesít vkit; jó nevelésben részesül; nevelésbe ad vkit vkihez; nevelésbe kerül vhová; nevelésben van vkinél, vhol; irányítja, vezeti vkinek a nevelését; jó nevelést ad gyermekének. Gond nevelés nélkűl így nőtt a gyermek erősebb Ifjúvá szabadon. (Vörösmarty Mihály) Ő, aki megmutatta nekem az élet minden csodáját, most megmutatta a legnagyobbat is, s ezzel mintegy befejezte gyermekkori nevelésem. (Kosztolányi Dezső) A művelt ókor szellemi nevelésének egyetlen és főtárgya a retorika. (Babits Mihály) || a. A társadalom v. vmely társadalmi osztály szellemi és erkölcsi fejlődésének, magatartásának bizonyos szempontok szerint való elvszerű, tudatos irányítása, vezetése. Forradalmi, kommunista, politikai nevelés; → szociális nevelés; a munkásosztály, a tömegek nevelése. Az iskola és a társadalmi nevelés eszközei mindig az uralkodó osztály kezében voltak. A hadseregben folyó nevelésnek is a béke védelmét kell szolgálnia. || b. (sajtónyelvi) Szellemi, gyakorlati, szakmai képzés. A párttagok ideológiai nevelése. Gondoskodtunk filmszakemberek neveléséről. Az új írónemzedék nevelését is elő kell segíteni.
2. A nevelés (1) eredménye, a környezet, a társadalom v. vmely társadalmi osztály szokásaihoz, erkölcseihez való alkalmazkodás, alkalmazkodni tudás; neveltség. Látszik rajta a jó nevelés. Nem tudja, mit beszél, szegény parasztgyerek, nincs nevelése. (Eötvös József)
3. (ritka, népies) Olyan személy, akinek nevelését (1) bizonyos módon, főleg a társadalom elfogadott erkölcsi nevelési elvei szerint vezették, irányították, akit jól neveltek. Olyan nevelés az a gyerek, hogy szó nélkül engedelmeskedik mindenben. Az ő fia nem olyan nevelés, hogy … A Télné szava nem jár komolynak …, mert nem olyan nevelés, sem nem olyan fajta. (Mikszáth Kálmán) || a. (népies) Olyan állat, amelyet vki maga tenyésztett v. céljainak megfelelően maga nevelt fel, idomított, ill. ritk. olyan növény, amelyet vki maga ültetett, ápolt, gondozott. Jó vizsla, látszik, hogy az erdész nevelése. Ez a szőlő az én nevelésem. Az ostorhegyes a magam nevelése, azt szeretem legjobban. (Mikszáth Kálmán)
4. (mezőgazdaság) Annak elősegítése, hogy vmely növény a megfelelő ápolás, gondozás, elhelyezés következtében a kívánt módon növekedjék, kifejlődjék, teremjen. Paprika, paradicsom, saláta üvegházi nevelése.
5. (régies) Vminek a növelése, nagyobbítása, gyarapítása, szaporítása. A jövedelem nevelése.
Szóösszetétel(ek): 1. neveléselmélet; nevelésgyakorlat; neveléshiány; neveléslélektan; nevelésmód; neveléstörténet; neveléstudomány; nevelésügy; 2. együttnevelés; köznevelés; népnevelés; nőnevelés; önnevelés; palántanevelés; testnevelés; tömegnevelés.
nevelési; nevelésű.
