neveletlen
neveletlen [e-e-e-e] melléknév -ül, -ebb [e]
1. Serdületlen, még fel nem nőtt, s ezért gondozásra, nevelésre szoruló <gyermek>; kiskorú. Öt neveletlen gyermekéről keld gondoskodnia. Két neveletlen árvát hagyott hátra. Mint gyümölcs a fát lehajtja Nehéz gondja, gondolatja: Neveletlen négy magzatja. (Arany János) Hat neveletlen gyerek van a háznál. (Krúdy Gyula)
2. (rosszalló) Olyan <gyermek, személy>, aki nem részesült kellő nevelésben (1), a művelt társadalmi érintkezés szabályait nem ismeri, s az illem, az illendőség ellen vét; modortalan, faragatlan. Neveletlen fráter, kölyök, ripők, tuskó. Ne légy olyan neveletlen! Neveletlenül viselkedett. Kicsoda ez a neveletlen leány, aki folyton suttog, mutogat …? (Kosztolányi Dezső) Nem érdemlik meg ezek a neveletlen kölykök, hogy cukrot osztogasson köztük. (Nagy Lajos) || a. (rosszalló) Ilyen személyre valló, jellemző <cselekedet, magatartás>. Neveletlen beszéd, viselkedés.
