nevelt
nevelt [e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, (-ebb) [e, e]
1. Olyan, akit, amelyet vhogyan neveltek (I. 1–4, II. 1–6), vmilyen nevelésben részesítettek. Nagy gonddal nevelt gyermek; öntudatra nevelt dolgozó; a nép szeretetére nevelt ifjúság; jól v. rosszul nevelt fiatalok; kedvére nevelt gyermek; magról nevelt szőlő. A jól nevelt leányokon Minden szemek kapának, Elhordta a szerencse, Már mindenikmenyecske. (Fazekas Mihály) || a. Nevelt fia, lánya, gyermeke vkinek: az a fiú v. leány, akit szülei – esetleg csak az apja v. az anyja – helyett a szóban forgó személy nevel fel. Nem édes fia, hanem csak nevelt gyermeke volt. [A verset] emlékkönyvbe írta [Vörösmarty]. Bártfayné … nevelt leánya … emlékkönyvébe. (Gyulai Pál) Dernyői szerette nevelt fiait. (Tolnai Lajos)
2. (irodalmi nyelvben, régies) Jó nevelésben részesült, jól nevelt <személy>. Ákos a legszebb, legneveltebb ifjú a vármegyében. (Eötvös József)
II. főnév -et, -je [e, e] (ritka) Vkinek, vminek a nevelésében felnőtt személy. Vmely kollégium neveltje. Kölcsey Ferenc unokaöccséhez és neveltjéhez, Kölcsey Kálmánhoz intézte a Parainesist. Ketvényi Nagy a vidéki színészet … világába vezette be neveltjét. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) Az a tanítvány, akire mestere v. nevelője nagy hatással volt. Kemény János Bethlen Gábor neveltje volt.
neveltség.
