neves
neves [e-e] melléknév -ebb [e]
1. Olyan <személy>, aki jelessége, kiválósága, érdeme révén megbecsülést, tekintélyt, tiszteletet, nevet (III. 3) szerzett. Akkor már neves író volt. Híres, neves ember volt. Ó névtelen s neves száz fürge hőse A tollnak, amely szentebb, mint a kard … (Juhász Gyula) || a. Jó hírnevű. Neves intézmény. Neves iskola volt ez már a múltban is.
2. (ritka) Olyan <időszak>, amely különösen emlékezetes, nevezetes, jeles. Neves esztendő a magyar történelemben 1848. Roppant büszke volt … édesanyám, hogy a fia éppen egy ilyen neves napon lett világra. Pláne, hogy ebben az évben Péter-Pál még vasárnapra is esett. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): híres-neves.
nevesség.
